Szülőtársi együttműködés válás után – hogyan csináljuk jól?

Első lépések a sikeres szülőtársi együttműködés felé

Mire egy pár eljut a szakításig, szinte mindig vannak már sérelmek a volt partnerrel szemben – és a válással ez csak fokozódhat. Ezért a jó szülőtársi együttműködés érdekében tett első lépésként ezeket az érzéseket kell feldolgozni, hogy ne gátolják a kooperációt.

Az öngondoskodás is kulcsfontosságú: az egykori pár mindkét tagjának időt kell szakítaniuk olyan tevékenységekre, amik feltöltik a lelküket a gyerek nélkül töltött időben. Ha szükséges, érdemes segítséget is kérni egy szakembertől a feldolgozáshoz. A válás természetes módon egyfajta veszteség élmény is, így el kell gyászolni a volt partnerrel való kapcsolatot, majd új alapokra is kell azt helyezni.

Tiszta lapot adni a másiknak azonban nem könnyű, és nem is feltétlenül lehetséges. Nem kell naponta beszélni egymással vagy ezentúl barátoknak lenni. Viszont érdemes fejben tartani, hogy bár neheztelhetsz a volt partneredre, attól még a közös gyermek számára továbbra is szeretett, fontos személy, az ő másik szülője marad. Éppen ezért elengedhetetlen egy normális hangvételű, beszélő viszonyt fenntartani, legalább a gyermekkel kapcsolatos fontosabb kérdések egyeztetésére.

Mi minden segíthet a szülőtársi együttműködés kialakításában?

Sokat segít, ha nyugodt stílusban, a másikat tisztelve tud a két fél kommunikálni egymással. Az elvált szülők hajlamosak egyfajta versenyhelyzetet kialakítani egymás között, ahol a “nyeremény” a gyermek szeretete. Emiatt pedig folyton igyekszenek a másik fölé kerekedni, és szem elől tévesztik a valódi közös célt: magát a gyermeket, az ő jólétét. A gyermek szeretetéért ugyanis nem kell versengeni, hiszen az sokszorozódik.

A szülőtárssal való beszélgetésben tehát érdemes az úgynevezett asszertív, vagy erőszakmentes kommunikációt előnyben részesíteni. Ez azt jelenti, hogy úgy képviseljük az érdekeinket, hogy közben nem akarjuk elnyomni a másikat, és adott esetben kompromisszumra törekszünk. Ha nagy indulatok vannak valakiben a másik fél iránt, akkor a beszélgetés során érdemes csak a gyermekkel kapcsolatos konkrétumokra koncentrálni, és csak a legszükségesebb mértékben kommunikálni.

A tudatos tervezés hosszú távon nagyban megkönnyítheti a szülőtársi együttműködés folyamatát. A későbbi konfliktusok elkerülése érdekében beszéljétek át a fontosabb, gyermeket, családot érintő kérdéseket. Például, kivel mennyi időt tölt majd a gyerek és mikor, szünetekben hogyan alakul az időbeosztás, mik azok az alapvető szabályok, amiket fontosnak tartanak továbbra is a nevelésben, illetve a szülők milyen formában fognak ezentúl kommunikálni, stb.

Mi történik, ha a másik fél nem együttműködő?

Mindezeket ajánlott lehet akár írásban is rögzíteni, hogy a keretek egyértelműek és betarthatóak legyenek a későbbiekben. Hiszen ezek a kialakított keretek mindenkinek biztonságot adhatnak. Persze jó, ha olykor tudunk rugalmasak is lenni, hiszen előfordulhat, hogy egyszer-egyszer változtatni szükséges bizonyos feltételeken.

De mit a helyzet akkor, ha mi mindent megteszünk, a másik fél mégsem hajlandó együttműködni velünk? Sajnos ez a jelenség igen gyakori és nagyon frusztráló is. Hiszen ilyen esetben a nyitott fél úgy érezheti, az erőfeszítései hiábavalók, kárba vesznek. Arról nem is beszélve, hogy a másik helyett változtatni senki sem képes. Ha ez a helyzet áll fent, akkor érdemes lehet mediátorhoz vagy családterápiás szakemberhez fordulni. Egy külső személy ugyanis sokat segíthet a kapcsolat rendezésében és a vágyott szülőtársi együttműködés kialakításában.

Budavári Eszter

Pedagógiai szakpszichológus