Sehol sem tartok! Kapcsolati hiányok, vágyak a 20-as korosztálynál

Lesz nekem párom, párkapcsolatom? Vajon mikor lesz gyerekem, ha lesz egyáltalán? Ahhoz képest, hogy hány éves vagyok, sehol sem tartok! – rengeteg huszonéves küzd ezekkel vagy ezekhez hasonló érzésekkel, kérdésekkel. Az élet különböző fázisaiban a párkapcsolat és annak kialakítása, fenntartása vagy az esetleges kapcsolati hiányok mindig központi témának bizonyulnak. Dr. Koltói Lilla írása.

A huszonévesek esetében különösen érdekes az ezzel kapcsolatos dinamika és kihívások sokszínűsége. Hiszen a fiatal felnőttkor kiemelt életkori feladata elköteleződni valaki mellett, kölcsönös és intimitáson alapuló párkapcsolatot kialakítani.

kapcsolati hiányok a huszonéves korosztálynál párkapcsolati és elköteleződési problémák

Kutatások szerint azok a fiatalok, akik képesek kielégítő és bensőséges párkapcsolatok kialakítására és fenntartására, nagyobb eséllyel lesznek később is sikeresek a párkapcsolataikban, és könnyebb lesz az átmenet a majdani szülői szerepükbe is. És azt is kijelenthetjük, hogy fiatal felnőttkorban az intim párkapcsolatok hiánya befolyásolja leginkább negatívan az élettel való elégedettséget, a pszichológiai jóllétet.

Ugyanakkor, a huszonévesek esetében sokszor nehéz meghatározni, hol is tartanak ezen a téren. A modern életstílus, a gyors társadalmi változások és az online világ térnyerése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a párkapcsolatok alakulása és időzítése rendkívül változatos legyen. No de akkor honnan tudják-tudjuk, hogy hol kell tartaniuk ezen a téren?

A kapcsolati hiányok lehetséges okai

Ennek megállapítását nehezíti, hogy ma sokkal előbb érnek a fiatalok, így előbb is kezdenek tapasztalatot szerezni szerelmi és szexuális téren. Viszont az első házasság, a családalapítás, vagy akár a pszichológiai értelemben vett felnőtté válás ideje is kitolódott. Vagyis megnőtt az átmeneti, tapasztalatszerzési időszak hossza. Így aztán kevéssé látszik, mi az általános, a “normális”, és ezért sokféle kapcsolati mintázatot látunk a huszonévesek körében.

A kapcsolati vágyakat meghatározza a fiatal úgynevezett pszichoszexuális érettsége. Azaz, hogy le tudott-e válni a szüleiről, van-e igénye és képessége az intimitásra. A párkapcsolati sikertelenség mögött – akár az ismerkedés, akár a kapcsolat megtartásának a nehézségeire gondolunk -, leggyakrabban a szülőktől való érzelmi függetlenedés elakadását és az intimitástól való félelmet találjuk. A félelem alatt pedig sokszor bújik meg az a gondolat, hogy “kiderül, hogy nem vagyok elég jó” vagy ”nem vagyok szerethető”.

Ahhoz, hogy képesek legyünk valaki más felé nyitni, elengedhetetlenül fontos, hogy legalább nagyjából jóban legyünk magunkkal. Ahogy az is, hogy ha nem is mindig, de mégis valamiféle gyakorisággal tudjunk kapcsolódni belül ahhoz a gondolathoz, hogy “mint mindenki más, én is értékes, szerethető ember vagyok”.  És nem, ha évente kétszer tudom beengedni ezt a gondolatot, az még nem számít gyakorinak!

A párkapcsolathoz emellett szükségesek még társas készségek is. Például az igényeink, érzelmeink kifejezése, a másik helyzetébe való belegondolás, a másik érzelmeinek értelmezése, alkalmazkodás, értő kommunikáció és konfliktusmegoldás.

Azonban még ezeknek  a képességeknek a megléte sem garantálja a párkapcsolati sikerességet. Valami még hiányzik!

Mi kell még a párkapcsolathoz?

Mégpedig az úgynevezett párkereső törekvés! Enélkül valójában nagyon esetleges a megfelelő pár megtalálása. De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy tudnom kell nagyjából mire vágyom! Milyen jellemvonásai legyenek a másiknak, mi legyen fontos a számára -célok, értékek mentén-, mit szeretnék megélni mellette. Miután ezeket megfogalmaztam magamnak, legyek nyitott és akár kezdeményező: néha elég egy mosoly is, hogy valami elinduljon két ember között.

A párkereséshez a fentieken túl nem árt még egy kis önbizalom, remény és kezdeményezőkészség sem. Hogy jön ide a remény? Nos, a párkapcsolat kialakításához és fenntartásához nélkülözhetetlen a bizalom. Tudnunk kell bízni abban, hogy a pozitív kezdeményezésre pozitív választ kapunk. Ha nincs reményem arra, hogyha közel engedem magamhoz a másikat, akkor az nem él ezzel vissza, nem sebződöm meg a kapcsolatban, akkor bele sem merek majd vágni. És valóban, sokan már itt elakadnak. Így a mai fiatalok között egyre többen vannak a magányosak, a párkapcsolatig el sem jutók, vagy a kapcsolat elmélyülése előtt szakítók.

Régen a párkeresés ideje és módja nagyon szabályozott volt. Társadalmi szabályok határozták meg a kereteket, pontosan lehetett tudni, ki hol tart. Ugyanakkor a párkeresés és az elköteleződés a modern időkben is ugyanolyan kihívásokkal jár, mint régen. A szabályozatlan lehetőségek és az online világ kínálta lehetőségek ugyan megkönnyítik a megfelelő partner megtalálását, de ezzel egyidőben megnehezítik az elköteleződést és az állandóságot.

Így hát a huszonévesek mindennapi dilemmái közepette az életük és párkapcsolataik alakulása megmarad nehéz próbatételnek. Ezen a próbán pedig akkor állunk majd jól helyt, ha a tarisznyánkban akad:

  • Önmagunkba vetett hit – “mint mindenki más, én is értékes, szerethető ember vagyok”
  • Társas készségek
  • Párkereső törekvés: tudom nagyjából, mire vágyom, és teszek azért, hogy párt találjak
  • Önbizalom, remény és kezdeményezőkészség.

És hogy mit üzennék a mai huszonéveseknek? Nem az a lényeg, hol tartasz – ez nem sorverseny -, nem az a lényeg, hogy éppen ismerkedsz vagy házasságra készülsz, esetleg éppen már a gyerekvállaláson gondolkodsz a pároddal. Hanem az, hogy ahol tartasz a kapcsolataid terén, az kielégítő-e számodra, ezt szeretnéd-e, hogy történjen veled, látsz-e benne perspektívát. Ha nem a válasz, akkor gondold át, mit szeretnél másként, és mit tehetnél érte. Ha szükséged van rá, ebben szívesen segítünk – bátran keress minket!

Dr. Koltói Lilla

Tanácsadó szakpszichológus, CBT terapeutajelölt, egyetemi docens

Hasznos lehet az ismerőseidnek is? Oszd meg!

Tetszett a cikk? Ezek is érdekelhetnek!

szülőtársi együttműködés
Üres fészek szindróma: mi lész a szülővel a gyerek kirepülése után?

Kapcsolódó szolgáltatásaink