Párkapcsolati krízisek: miért beszélünk el egymás mellett?

A kommunikáció társas életünk alapja és túlélésünk záloga. Ha egy szót sem szólunk, akkor is kommunikálunk! Gesztusaink, az arcunk játéka, de még az öltözködésünk is számtalan üzenetet hordoz. De mi köze ennek a párkapcsolati krízisekhez? Mariháziné Dombi Annamária írása.

A párkapcsolati krízisek gyökerei

A nyelvelsajátítás képességének alapjaival születünk. Anyanyelvünk szavait és az azokat kísérő, több információt tartalmazó nem nyelvi jeleket az első lélegzetvételtől szívjuk magunkba. Ahogy növünk, úgy szembesülünk vele: valahogy mintha mégsem értenénk egymást! Mintha nem egy nyelvet  beszélünk!

A kommunikációs félreértésből pedig gyorsan hatalmas vita kerekedhet.  Sokszor hallom a kliensektől:

 “Bár az iskolában megtanultunk volna hatékonyan kommunikálni!“

A világhírű párkapcsolati szakértő Thomas Gordon a párkapcsolati konfliktusok gyökereit is a kommunikáción keresztül ragadja  meg. A gordoni kommunikáció alapelvei szerencsére minden életkorban elsajátíthatóak. 

Gordon azt vallja, hogy legfontosabb számunkra, hogy kapcsolatainkban szabadon éljük meg önmagunkat. Ehhez nagyon fontos, hogy értően forduljunk a másik felé. Ha forrósodik a helyzet, törekedjünk rá, hogy ne az unásig ismert paneleket – “hogy én mindig, te  bezzeg soha” – puffogtassuk, hanem igyekezzünk tényleg megérteni: a jelen helyzetben, mondjuk úgy, az itt és mostban, mire van szüksége a másiknak

Párkapcsolati krízisek: a kommunikáció szerepe a vitákban, veszekedésekben és nézeteltérésekben

Ebben az oda fordulásban segít, ha direkt tanácsadás helyett csöndben hallgatjuk a másikat. A sokszor elvárt problémamegoldó üzemmódot kapcsoljuk ki egy kicsit!  Tekintetünkkel, gesztusainkkal azt közvetítsük a másik felé, hogy figyelünk rá és fontos, amit mond. Tegyünk fel nyitott kérdéseket és időnként foglaljuk össze saját szavainkkal, hogy mit értettünk meg a mondanivalójából. Persze, ez az ideális eset érzelmileg felfokozott helyzetben nem mindig egyszerű. De mit érdemes még figyelembe venni a konfliktusok kialakulásáról?

Az unásig ismert lemez

A vitát nagyon könnyen belobbantja, hogy a kritikus helyzetben nem a saját igényekről, érzéseinkről, hanem a másik hibáiról beszélünk. Főleg, ha mindezt vádló, általánosító hangnemben tesszük. Ha azt hallom a páromtól, hogy “te sosem raksz rendet magad után. Mindig nekem kell. Rendetlen vagy és megbízhatatlan.”, nehezen kezdek vele bármit.

Eszembe jut, hogy múlt héten is én mosogattam el, ráadásul a csekkeket is én intézem. Hogy lennék megbízhatatlan és rendetlen? Egyébként sem egy múzeumban élünk, szeretem, ha a dolgok elérhető közelségben vannak. Ha visszavágok, hogy “te pedig sosem vagy képes arra, hogy….”, akkor egy végeláthatatlan vita indul és mindkét fél a következő körben igyekszik eggyel durvább visszajelzést adni.

Mintha feltettünk volna egy unásig ismert lemezt. Ebben a borzasztó slágerben a refrén az én mindig, te sosem. Én jó vagyok, te pedig rossz. Kinek ismerős?

Gordon új ritmust javasol

Gordon azt javasolja, beszéljünk őszintén az érzéseinkről, de maradjunk a jelen helyzetben és az aktuális problémánál. Fogalmazzuk meg nyíltan és őszintén, hogy mit kérünk a partnerünktől! Mondjuk el párunknak, hogy pontosan mit szeretnénk tőle.

Ez azt jelenti, hogy én-üzeneteket használunk te- közlések helyett.  Egész máshogy hangzik, ha azt mondom: “Ma nagyon fáradt vagyok, hosszú és nehéz napom volt. Kérlek, mosogass el! Szeretem, ha a konyha estére viszonylag rendben van.”

Sokat segít a hétköznapokban, ha önfeltáró üzeneteket használunk. Kifejezhetjük, hogy szomorú lettem, amikor fáradtan hazaértem, és azt láttam, hogy tele van az egész konyha mosatlan edényekkel. De ne felejtsük el a másikban meglátni a jót, és értékelni az erőfeszítéseit. Például azt mondani, hogy köszönöm, hogy hazafelé bevásároltál! 
Párterápia a Mindwell Pszichológiai Központban

Végezetül egy hasznos gyakorlat

A párkapcsolati tanácsadás másik világhírű szakértője John M. Gottman népszerű kézikönyvéből javasolnék egy hasznos gyakorlatot. Gyakoroljuk a kimondását annak, hogy mennyi mindent nagyra értékelünk kedvesünkben. Az alábbi listából válasszunk ki 3 példát, fogalmazzuk meg saját szavainkkal és fogadjuk meg, hogy a héten hangosan ki is mondjuk párunk felé! Például azt, hogy…

  • Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt!
  • Köszönöm, hogy törődsz a gyerekekkel!
  • Köszönöm, hogy ilyen klassz anya/apa vagy!
  • Köszönöm, hogy kitakarítottál!
  • Köszönöm, hogy kimostad a ruhákat!
  • Köszönöm, hogy elmosogattál!
  • Nagyon jó sétálni veled.
  • Nagyon jól esett, hogy megöleltél.
  • Nagyon jól áll neked ez a szín!
  • Köszönöm, hogy megvigasztalsz!
  • Köszönöm, hogy átölelsz!
  • Köszönöm, hogy megnevettetsz!
  • Köszönöm, hogy megfőzted a kávét!
  • Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam, amikor beteg vagy!
  • Köszönöm, hogy befizetted a számlákat!
  • Köszönöm, hogy megnevettetsz!

És a sor természetesen bővíthető!

Te mit értékelsz nagyra a párodban? Oszd meg velünk Facebook oldalunkon kommentben – és mondd el a párodnak is!

Mariháziné Dombi Annamária
Tanácsadó szakpszichológus, egyetemi tanársegéd, tréner

Hasznos lehet az ismerőseidnek is? Oszd meg!

Tetszett a cikk? Ezek is érdekelhetnek!

szülőtársi együttműködés
Üres fészek szindróma: mi lész a szülővel a gyerek kirepülése után?

Kapcsolódó szolgáltatásaink