Kiégés és szomatizáció: a test és a lélek kapcsolata
A szomatizáció talán ismeretlen vagy furcsa hangzású szó lehet, de valójában olyan jelenséget ír le, amit mindenki tapasztal. A szomatizáció az érzelmek és a stressz fizikai – avagy testi – kifejeződése. Mindenki tapasztalja az érzelmei megjelenését a testében: ha ideges vagy, akkor “remeg a gyomrod az idegességtől”, ha mérges, “forró a fejed”, ha megijedsz, “belesápasz”, vagy esetleg “kimegy a lábad alól a talaj”. Pollák Éva írása.
A szomatizáció olyan tendenciát jelent, aminek során valaki a pszichológiai feszültségét testi tünetek formájában tapasztalja és kommunikálja, és orvosi segítséget is ezekre keres. A szomatizálás lehet átmeneti – mint a fenti példákban -, de fennállhat tartósan is, főleg elhúzódó stressz esetén.
Mik a szomatizáció leggyakoribb tünetei?
A szomatizáció tünetei sokfélék lehetnek, például:
- fájdalom
- fáradtság
- szédülés
- légszomj
- és még sok más.
Csak a felnőtteknél fordul elő? Nem! Mindenki hallott már dolgozat előtti hirtelen belázasodásról, hasfájós vagy épp fejfájós gyerekekről. Szerencsére a legtöbb esetben a testi tünetek csak átmenetileg nehezítik meg a gyerekek mindennapjait. De esetükben is előfordulhat, hogy a szomatizáció akadályozza mindennapi tevékenységeiket, és hosszabb ideig befolyásolhatja az életüket.
Hogyan alakul ki a szomatizáció?
Érthető, hogy, amikor egy felnőttnek, vagy gyermeknek olyan fizikai tünete van, amit orvosi – fizikai – szinten nem magyaráz semmi, az bizonytalanságot okozhat. Ezért is fontos megérteni, hogyan okozhatják vagy fokozhatják az érzelmek az erős fizikai tüneteket. A szomatizáció és az agy-test kapcsolatának fel és megismerése az első lépés a felépülés felé. Amikor a problémánkkal felkeresett orvostól azt a visszajelzést kapjuk, hogy fizikai okot nem vélnek felfedezni – míg az általunk tapasztalt fájdalom, kellemetlenség nagyon is fennáll -, érdemes az alábbi néhány kérdést feltenni magunknak:
Hogyan érzem magam? Történt-e olyasmi mostanában (vagy az elmúlt 6-12 hónapban), amit nehezen éltem meg?
Az érzelmek és a stressz ugyanis okozhatnak fizikai tüneteket. Vegyük például Lindát, akinek karrierje fiatal kora ellenére fantasztikus tempóban ível felfelé. Pár hónapja felsővezetői pozícióba került, és hirtelen háromszor annyi ember tartozik alá, mint eddig. Minden jól is ment, amíg egy hónapja erős szédüléses epizódokat nem kezdett tapasztalni. Ugyan nem veszíti el eszméletét, de előfordul, hogy megbeszélés közben úgy megszédül, hogy a földre esik, vagy épp remegés kíséri a rosszullétet. Ijesztő ugyan, de Linda biztos benne, hogy ez nem pánik-, vagy szorongásos roham. Alapos orvosi kivizsgálás után orvosa szomatikus eredetűnek ítéli a dolgot és az új pozícióból adódó stresszel hozza összefüggésbe.
Van-e olyan alapproblémám, amit fokozhat a stressz?
Mindannyiunk testének van egy érzékenyebb, a többihez képest stresszre gyorsabban, hangosabban reagáló része. Ez lehet a gyomor-bélrendszer, a szív-érrendszer, de jelezhet akár egy tipikusan megjelenő derékfájás, hátfájás, fejfájás, migrén is.
Ha fennáll valami számunkra már ismert probléma – pl. magas vérnyomás, colitis, migrénes hajlam – előfordulhat, hogy a szomatizáció – vagyis a hosszan fennálló stressz – hatására az alapprobléma intenzívebbé válhat. Azaz az amúgy is érzékeny rendszer hangosan riadót fúj.
Példánkhoz visszatérve Linda – amíg orvosa nem említette – nem hozta összefüggésbe a szédüléses rosszulléteket és alacsony vérnyomását. Már kamaszkora óta kávézik, hiszen a koffein rendszeres bevitele nélkül vérnyomása krónikusan alacsony volt. Bár ez kellemetlenséggel – ájulás – járhat ugyan, de nem kifejezetten veszélyes – no meg a kávét is nagyon megszerette -, Linda évek óta nem gondolt erre problémaként. Most azonban a stressz miatt a teste jelezni kezdett.
Lehet-e, hogy túlhajszoltam magam, és a szomatizáció a kiégés jele?
A kiégés (burnout) olyan állapot, amit az állandó és túlzott stressz okoz, és ami érzelmi, mentális és fizikai kimerüléshez vezet. A kiégésnek számos tünete lehet, amelyek gyakran átfedésben vannak a szomatizációval. Például a kiégés során gyakran tapasztalhatók szomatikus tünetek is, például:
- krónikus fáradtság,
- alvászavarok,
- fejfájás,
- izomfájdalmak
- és emésztési problémák.
A kiégés során a szervezet a tartós stressz hatására kimerül, és a test különféle módon próbálja jelezni, hogy valami nincs rendben, hiszen az ember kibillent az egyensúlyi állapotból, és nem talál vissza oda.
A kiégés tünetei gyakran fokozódnak, ha a személy nem tud megfelelően megbirkózni a stresszel, és nem kap megfelelő támogatást.
Mint Péter, aki egy multinacionális cégnél dolgozik projektmenedzserként. Az elmúlt évben folyamatosan növekedtek a munkaterhei, és egyre több felelősséget kellett vállalnia. Bár Péter kezdetben energikusnak és motiváltnak érezte magát, az állandó nyomás és túlórák hatására egyre gyakrabban tapasztalt krónikus fáradtságot, fejfájást és emésztési problémákat. Péter orvoshoz fordult, aki fizikai okot nem talált a tünetek mögött, és végül a kiégést diagnosztizálta nála.
Péter pár hónap betegszabadságot vett ki és pszichológus segítségét kérte. A szakemberrel nemcsak átbeszélte helyzetét, de végig vette a kiégés nála tipikusan jelentkező jeleit is, hogy legközelebb az első figyelmeztető jelre felkaphassa a fejét. Ezután együtt elmélyedtek az érzelemszabályozás hogyanjában és mikéntjében, aminek eredményeként Péter stresszkezelési eszköztára jelentősen bővült.
Mit tehetek magamért? Hogyan tudom magam támogatni? Hogyan találhatok vissza az egyensúlyi állapotba?
Térjünk vissza egy percre Lindához. Hogy is volt? A teste JELEZNI kezdett. Figyeljünk csak a szóhasználatra!
A szomatikus tünet nem egy fenyegető, vészjósló valami, hanem csupán a test jelzése arra, hogy “valami fennforgás van, figyelj, most kibillentél az egyensúlyból, támogatásra (külső vagy belső) van szükséged”.
Ez a támogatás lehet testi, lelki, de legtöbbször mindkettő. Linda például átbeszélte orvosával, hogy a kávé fogyasztásán túl mit tehet annak érdekében, hogy vérnyomása ne legyen kifejezetten alacsony, ne essen le hirtelen. Majd felkeresett egy pszichológust, akivel nem csak az új munkakör miatt ránehezedő nyomáshoz kapcsolódó érzéseit, megéléseit tudta megosztani, de még új stresszkezelő technikákat is tanult.
Ha Lindának a szédülés helyett például gyomor-bélpanaszai (netán kezdődő gyomorfekélye) lett volna, a pszichés megtámogatáson túl gyógyszeres támogatásban is részesült volna. A gyógyszerek ilyenkor azonban csak a tünetek enyhítését szolgálják.
Az okok megszüntetéséhez megkerülhetetlen megfejteni “mit üzen a test”! Ami – valljuk be őszintén- sokkal könnyebb egy pszichológus segítségével, mint anélkül.
Szakmai vezető, tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta