A bocsánatkérés művészete: miért és hogyan kérj hitelesen bocsánatot?

Ismerős az az érzés, amikor bocsánatot kérnek tőled, de utána mégsem érzed azt, hogy ez valódi jó érzéssel töltött volna el? Az is elképzelhető, hogy meg is sértődsz egy rosszul sikerült bocsánatkérés után, és az eredeti szálka igazi gerendává nő benned. Ezekben az esetekben kimondhatjuk, hogy nem volt igazán szívből jövő, őszinte az exkuzálás, amit kaptál, így pedig megnehezedik vagy akár el is lehetetlenül az, hogy a kapcsolatot helyrehozzátok. 

A bocsánatkérés hármas jutalma

Dr. Harriet Lerner klinikai szakpszichológus több könyvet írt az őszinte bocsánatkérés fontosságáról és feltételeiről. Írásaiban többször is hangsúlyozta azt, hogy egyikünk sem tökéletes, amiből bizony természetesen következik az is, hogy hibázunk és megbántjuk a másikat. Már azzal is segítünk magunknak, ha elfogadjuk ezt a tényt! Így, ha megtörténik a dolog, inkább arra törekedhetünk majd, hogy bocsánat kérésünk valóban hiteles legyen, és együttműködésen, harmónián alapuló házastársi, szülői, baráti és munkahelyi kapcsolatokat tudjunk fenntartani. 

Lerner szerint a megkövetéssel valójában ajándékot adunk a megsértett félnek, a kettőnk között lévő kapcsolatnak és saját magunknak is. Vizsgáljuk meg ezt a hármasságot közelebbről!

Képzeljük el azt, hogy párunkkal összeveszünk egy hétvégi programon, mert egyikünk inkább otthon maradna, míg a másik elmenne kirándulni. A közösen töltött idő lehetőségéből hirtelen egy veszekedés lesz, aminek során dühünkben sértő mondatokat vágunk párunk fejéhez. 

Ha sikerül megnyugodnunk és őszintén bocsánatot kérnünk a sértő mondataink miatt, akkor ezzel megajándékozzuk párunkat. Azt közvetítjük felé, hogy figyelünk az érzéseire és fontos nekünk, miközben elismerjük az ő saját valóságát, így azt is, hogy amit mondtunk, az neki rosszul esett. 

A bocsánatkéréssel megajándékozzuk magunkat is: beismerjük, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, és elrontottunk valamit. Azt is elismerjük ily módon, hogy látjuk a saját felelősségünket és képesek vagyunk lépéseket tenni azért, hogy ne ismétlődjön meg a sértés. Hosszú távon így az önértékelésünk és a felelősség érzetünk is nő. 

Az őszinte bocsánatkéréssel pedig a kapcsolatot is megajándékozzuk: megerősítjük a másik félben, hogy bízhat bennünk és mi is bízunk benne. Így továbbra is egyenrangú partnerekként tudjuk tovább építeni kapcsolatunkat. 

Mitől lesz őszinte?

Ha már ennyi pozitív hozadéka van a megfelelő megkövetésnek, nézzük meg, Lerner szerint mi is az a 9 elengedhetetlen összetevő, ami igazán szívből jövővé varázsolja azt. 

1. Nincs benne az a szó, hogy “de”. Ennek a szónak a használata jelentéktelenné teszi a bocsánatkérésünket, mert bármi amit utána mondunk valamilyen kritikát fogalmaz meg a másik valóságával kapcsolatban. Így az igazán őszinte bocsánatkérés során nem használjuk ezt a szót.
2. A bocsánatkérést úgy fogalmazzuk meg, hogy a saját érzéseinken és viselkedésünkön legyen a hangsúly. Például a “sajnálom, hogy ezt mondtam, mert tudom, hogy ez neked egy igazán érzékeny terület” helyett maradjunk a “sajnálom, hogy megsértettem az érzéseidet, nem állt szándékomban ez” típusú mondatoknál.
3. Egy jó bocsánatkérésnek kihagyhatatlan része a jóvátétel felajánlása, amivel kárpótolni szeretnénk a megbántott felet.
4. Elsőként lehet nem gondolnánk rá, de nagyon zavaró tud lenni az is, ha túlzásba esünk a bocsánatkéréssel. Amikor minden apróság után elmondjuk, hogy “Sajnálom, ne haragudj!” vagy “Ajajaj, már megint béna voltam és elrontottam, bocsánat!”, akkor azzal nemcsak megakasztjuk egy gördülékeny beszélgetés menetét, de a figyelmet is állandóan magunkra irányítjuk, ami igazán zavaró tud lenni a partnerünknek. Ugyanez igaz akkor is, ha valaki megfogalmaz nekünk egy kisebb kritikát, mi pedig elárasztjuk őt a sajnálkozásunkkal.
5. Egy kapcsolat és egy konfliktus is két emberen múlik, így biztos bennünk is megfogalmazódott már az, hogy “Miért kezdeményeznénk mi a bocsánatkérést, amikor a másik is ugyanúgy megbántott minket, majd akkor kérek bocsánatot, ha ő is megteszi ezt.” Lerner érvelése szerint ez egy hibás gondolat, hiszen az őszinte bocsánatkérésnél – ahogy a második pontban láthattuk – a saját viselkedésünkön van a hangsúly, a konfliktus általunk okozott részéért vállaljuk a felelősséget a bocsánatkéréssel. Ezért sem várunk a másikra, hanem a kapcsolatunkért és magunkért megtesszük mi az első lépést.
6. A szívből jövő bocsánatkéréssel vállaljuk, hogy megtesszük a legtöbbet azért, hogy elkerüljük a sértő viselkedésünk megismétlődését. Ellenkező esetben a bocsánatkérésünk sem ért semmit.
7. Ne használjuk a bocsánatkérést arra, hogy elhallgattassuk a másikat és kilépjünk a helyzetből. Képzeljük el, ahogy fáradtan hazaérünk a munkából és párunk ekkor említi meg, hogy hiába ígértük meg a rendrakást napok óta, még mindig nagy a kupi otthon. A veszekedés elkerülése miatt inkább gyorsan bocsánatot kérünk, viszont közben bennünk marad a feszültség amiatt, hogy miért nem látja párunk a leterheltségünket, miért ilyen fontos neki a pakolás, miért nem megértőbb. Ezt a feszültséget pedig csak görgetjük tovább egy újabb veszekedés felé…
8. Fogadjuk el, hogy az őszinte bocsánatkérés nem azért történik, hogy a saját bűntudatunk csökkenjen, főleg akkor nem, ha a másik még nem tart ott, hogy meghallgasson minket. Tartsuk tiszteletben a másik érzéseit, hiszen csak így tud hiteles lenni bocsánatkérésünk is.
9. Az igazi bocsánatkérés során nem kérünk semmit a másiktól, és nem használjuk azt eszközként az alkudozásra – “Bocsánatot kérek, ha előtte te is bocsánatot kérsz.”. Ne felejtsük el, hogy a bocsánatkérés nem a véget jelenti, hanem megújító erővel bír a kapcsolatra nézve, és pont abban segít minket, hogy folytatni tudjuk a kapcsolatot.

Felnőttként nemcsak a párkapcsolatunk megőrzése miatt fontos észben tartanunk Dr. Harriet Lerner gondolatait. Hiszen amint szülővé válunk, a gyerekünk számára is mintát nyújtunk – többek között a bocsánatkérés terén is. A gyerekünkkel közöttünk lévő, és az ő későbbi kapcsolataira is csak pozitív hatással lehet az, ha hallanak minket őszintén bocsánatot kérni – nemcsak másoktól – jellemzően felnőttektől -, hanem ha kell, akkor tőlük, a gyerekeinktől is.

Hermann-Kiss Fanni
Pszichológus, komplex integratív gyermekkonzulens-jelölt