2024.05.15.Közzétette: Mindwell Zrt.

Miért halogatjuk a segítségkérést a szenvedésnyomás eléréséig?

“Tudom, hogy változtatásra lenne szükségem, csak még nem szenvedek eléggé!” Ez a mondat egy barátnőmtől – nevezzük Katának – hangzott el egy baráti összejövetel alkalmával, amikor már sokadszorra panaszkodott nekünk munkahelyéről. Már hosszú idő óta nem érzi ott jól magát, de valamiért mégsem képes váltani. Kata példája sajnos nem egyedi: rengeteg ember csak az úgynevezett szenvedésnyomás hatására változtat, vagy fordul segítségért. De miért nem érdemes megvárni, amíg már túlnő rajtunk egy probléma, miért fontos időben segítséget kérni? Budavári Eszter írása.

Mi is az a szenvedésnyomás?

A szenvedésnyomás azt jelenti, hogy egy helyzet már több fájdalmat okoz nekünk, mint amit ennek megváltoztatása jelentene. Sokakat csak ez vesz rá a változtatásra, illetve arra, hogy mentális egészségükkel foglalkozzanak. Nagyon sokszor pszichológus szakembert is csak akkor keresünk fel, amikor már nagyon nem vagyunk jól, amikor a szenvedésnyomás már elviselhetetlen. Ilyenkor aztán gyakran feltesszük magunknak a kérdést: “Mégis miért vártam eddig? Miért nem kértem előbb segítséget?”.

Olykor még magunknak is nehéz beismerni a problémát, nem, hogy másokkal beszélgessünk róla. Ez pedig a segítségkérést is akadályozhatja. A változás sokszor félelmetes tud lenni, hiszen az ismeretlenbe vágunk bele. Jelenlegi rossz helyzetünk ezzel szemben pedig kiszámíthatóbb, még ha alapvetően kellemetlen is számunkra.

Szenvedésnyomás - mi ez, és hogyan kérhetsz segítséget még előtte?

Gondoljunk egy picit bele a már említett Kata motivációiba. Bár elege van főnöke túlzott elvárásaiból, kritikáiból és abból, hogy mások helyett is számos feladat rá hárul, mégis tudja, mire számíthat. Kitapasztalta főnöke és munkatársai viselkedését és alkalmazkodott is ezekhez. Egy új munkahely keresése számos plusz terhet jelenthet. Ott vannak az állásinterjúk, az esetleges elutasítások, a bizonytalanság az új munkakörnyezetben, és persze az új elvárásoknak való megfelelés is. Kata valószínűleg nem érzi az erőt ehhez, így különféle kifogásokkal próbálja elviselhetőbbé tenni jelenlegi helyzetét önmaga számára.

Például, hogy a főnöke csak rossz időszakon megy keresztül, ezért kritizálja keményebben. Vagy hogy kollégája éppen egyedül maradt a gyerekekkel, ezért érthető, hogy át kell vállaljon tőle feladatokat. Esetleg olyasmivel, hogy nem számít, ha évek óta nem emelték a fizetését, ő tulajdonképpen így is megél. Gyakori jelenség ez, amikor önmagunkat győzzük meg arról, hogy valójában még nem is olyan rossz a helyzetünk. Ám az is biztos, hogy ez kicsit sem visz közelebb minket a probléma időbeni megoldásához.

Persze fontos egyfajta alkalmazkodási képesség, hiszen nem mindig kell, vagy lehet azonnal kilépni egy kellemetlenebb helyzetből. Ilyenkor akár segíthet is minket az említett hozzáállás. De hosszú távon ez a halogatás a problémák elnyomásához vezethet, ami óriási energiát vehet el tőlünk, és benne tarthat minket egy olyan helyzetben, ami káros ránk nézve. Ha tartalékaink kimerülnek, akkor ez könnyen olyan krízishelyzetté fajulhat, amikor egyfajta tehetetlenséget élhetünk meg: már nem vagyunk önmagunk, a probléma irányít minket. Jön a szenvedésnyomás, és azonnali segítséget keresünk!

Ekkor azonban számos problémába ütközhetünk. Egyrészt, a megfelelő szakember megtalálása több hetet is igénybe vehet. Másrészt pedig a terápiás folyamat is hosszúra nyúlhat, hiszen már elmélyült a probléma, amivel szemben állunk. Így tehát türelemmel kell lennünk magunk iránt is, ami egy ilyen helyzetben már különösen nehéz.

Hogyan kérjünk segítségét még a szenvedésnyomás megjelenése előtt?

Az egyik legfontosabb dolog ebben az esetben is a megelőzés, vagyis, ha már kezdetben felismerjük elakadásainkat és segítséget kérünk. Ehhez pedig alapvetően az szükséges, hogy megbarátkozzunk negatív érzéseinkkel.

Próbáljuk meg elfogadni, hogy a nehéz helyzetek az életünk természetes részei, előfordul, hogy egy esemény kellemetlenül érint minket. Figyeljük meg az ezekkel kapcsolatos érzéseket, engedjük őket közel magunkhoz. Ez nem azt jelenti, hogy elmélyítjük a problémánkat, sőt!

Ha tudom és értem, mi történik most velem, hogyan hat rám ez a helyzet, mire van a leginkább szükségem, akkor már nálam van a kontroll. Ugyanúgy fontos saját határaink megfogalmazása és kijelölése, mind például a munkánkban, vagy emberi kapcsolatainkban. Ami ebbe már nem fér bele, azzal kapcsolatban gyakoroljuk a nemet mondás képességét. A barátokkal, családtagokkal beszélgetés segítség lehet ezek megfogalmazásában, az ő visszajelzéseik olykor segíthetnek rádöbbenni arra is, ha valami káros hatással kezd lenni ránk.

Egy pszichológus felkeresése is lehet a megelőzés része. Végül Kata sem várta meg a szenvedésnyomás megérkezését, hanem már előbb szakemberhez fordult, aki segített neki érzelmei azonosításában, kifejezésében és kezelésében is. A folyamat hatására Kata legyőzte a változással kapcsolatos félelmeit, és a munkahely váltás mellett döntött. A pszichológus ebben a változásokkal teli időszakban végig támogatóan kísérte őt, és Kata ettől az egész élménytől sokkal magabiztosabbá vált. Örömmel mesélt nekem új munkájáról, és az új munkatársaival – bár kezdetben kicsit nehezebben találta a közös hangot – is összebarátkoztak.

Önismeretünk fejlesztése kulcsfontosságú a nehéz helyzetek kezelésében! Figyeljünk oda saját érzelmi jelzéseinkre, és már az első olyan alkalommal, amikor felmerül bennünk, hogy szükségünk lenne támogatásra, keressünk egy hozzánk közel álló személyt, vagy pszichológus szakembert, akivel beszélhetünk. Kíméljük meg magunkat a szenvedéstől! Hosszú távon hálásak leszünk önmagunknak érte.

Budavári Eszter

Pedagógiai szakpszichológus