Depresszió: hogyan támogathatjuk a betegséggel küzdő szerettünket?

Először is érdemes észben tartanunk, hogy a depresszió ugyanúgy egy egészségügyi probléma (állapot), mint például a cukorbetegség. Ennek megfelelően kezelni szükséges, magától ugyanis nem múlik el.

Vedd komolyan és ne ítélkezz!

Már azzal sokat tehetünk, ha komolyan vesszük, és nem bagatellizáljuk el a problémát. Mivel a depressziós személyek sokszor élnek át bűntudatot állapotuk miatt, a megbélyegzés szintén kerülendő. Sokat segíthet, ha ítélkezés nélkül fordulunk szerettünk felé és értő figyelemmel hallgatjuk meg őt. 

A depresszióval küzdő személy támogatása során nem ritka, hogy nehézségekbe, falakba ütközünk. Hiszen előfordulhat, hogy ez a személy nagyon magába fordul, esetleg elutasítóan reagál a javaslatainkra. Ilyenkor érdemes óvatosan közelítenünk hozzá, a segítségnyújtás erőltetése ugyanis sokszor épp az ellenkező hatást éri el, és szerettünk még inkább bezárkózik. Nekünk sem mindegy, hogy egy buborék falán kell óvatosan átcsusszanni, vagy faltörő kost kell rendelnünk és végkimerülésig ostromolnunk egy áttörhetetlennek tűnő falat. 

Tudj meg többet a betegségről!

Kezdő lépésként érdemes lehet akár együtt részletesebben tájékozódni, olvasni a témáról. Így mi is fontos információkhoz juthatunk, ami segíthet elindítani egy párbeszédet, ez pedig a gyógyulás felé vezető út első állomása lehet. A depresszió ugyanis jó eséllyel gyógyítható, ám mindenképpen foglalkozni kell vele. 

A depresszió kialakulása és kezelése

A dán Cimbi kutatócsoport szerint a depresszió kialakulásának több tényezője is van. Például 

• a genetika
• az agy fejlődésének korai szakaszában történt zavarok,
• a stressz,
• illetve a szerotoninszint. 

Ezek a jellemzők mindenkinél egyéni mértékben vannak jelen és hatnak egymásra. Ennek megfelelően mindenkinél más lesz hatékony a kezelésben.

A legtöbb esetben terápia javasolt, melyet általában pszichológus szakember végez. Előfordulhat, hogy emellett gyógyszeres megtámogatás is szükséges – ebben pszichiáter tud segítséget nyújtani. Ezért is fontos, hogy a depresszióval küzdő szerettünk eljuttassuk a megfelelő kapaszkodókig. A terápiáig azonban rögös út vezethet.

Ha családtagunk, vagy barátunk nagyon elutasító a szakemberek felkeresését illetően, nem érdemes erőszakoskodni, tukmálni és ismételgetni, mi volna a megoldás. Bár kétségkívül nehéz lehet látni az ő küzdelmét, nem vehetjük ki a kezéből saját élete irányítását. Egy terápiás folyamatba belekezdeni csak saját motivációból érdemes, és ezt a döntést neki kell meghoznia. Ennek kialakulásához sokszor idő kell, így legyünk türelmesek. De mit tehetünk?

Képzeljük el, hogy egy jó barátunk a díványon ül, mivel hetek után most került le a lábáról a fekvőgipsz. Még bizonytalanul mozog: el is szokott tőle és a fájdalomtól is fél. Óvatosan bátorítsuk! Felajánlhatjuk akár azt is, hogy belénk karolhat, vállunkra támaszodhat, miközben átsétál a lakáson belül innen oda. Ugye milyen magától értetődő? Nem várjuk tőle, hogy felpattanjon és a járógipsszel puha, ámde szapora léptekkel szaladjon oda-vissza.

Most alakítsuk át ezt a képet: a törés az ember lelkében történt. A fekvőgipsz a mély depresszió. Igen, még a járógipsz is a depresszió. Láthatatlan, de súlya van. Óvatosan bátorítsuk, kísérjük a másikat! Próbáljunk kapaszkodási lehetőségeket teremteni számára, hogy szépen lassan, a saját tempójában eljusson a támasztékot nyújtó terápiás kapcsolatba.

Mi lehet még fontos a terápia mellett a depresszióval élőnek?

A mindennapok során érdemes hangsúlyt fektetni a stresszkezelésre és az életmódra is. Ez a megelőzés és a gyógyulás szempontjából egyaránt fontos! Kutatások szerint a depresszióval diagnosztizált személyek 90%-nál ugyanis valamilyen krónikus, vagy hirtelen nagymértékű stresszhez köthető a betegség kialakulása.

A tartós stressz pedig pont azokat a kémiai rendszereket zavarja meg, amelyek a hangulatot, az érzelmi működést szabályozzák. És ezek hatással vannak az életmódra is – például az étkezésre, alvásra és energiaszintre. Érdemes tehát ezek helyreállításában is támogatni a beteget.

Fontos például a mennyiségi és minőségi alvás, a rendszeres és egészséges étkezés, az otthonról való kimozdulás, és persze a testmozgás. Ez utóbbi a hangulatra is jó hatással van, mivel endorfint szabadít fel.

A depressziós személyek sokszor motiválatlanok, mivel úgy érzik, semmi sem ad örömet számukra. Így előfordulhat, hogy a régen szeretett hobbik sem érdeklik szerettünket. Ilyenkor érdemes lehet egy napirendet kialakítani változatos tevékenységekkel, és kisebb, akár apróbb napi célokat kitűzni. Az ugyanis nagyon fontos, hogy a depressziós személy ne zárkózzon be, és el tudjon látni bizonyos feladatokat.

A káros stresszkezelő módok helyett – például alkohol, cigaretta, önsértés – támogassuk őt az építő megküzdési módok alkalmazásában. Ilyen lehet például a relaxáció, a légzőgyakorlatok, a mindfulness, vagy az öngondoskodás. Például egy hálanapló vezetése segíthet az apró örömökre, pozitív dolgokra felhívni a figyelmét, így könnyítve a mindennapokat.

Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy egy depresszióval küzdőnek néha az apró dolgok is komfortzónán kívülre esnek. Az is rendben van, ha éppen aznap csak kicsit, vagy egyáltalán nem sikerült átlépnie azt. 

“A depresszióból való gyógyulás hosszú folyamat, ami türelmet igényel – támogatóként sokszor magunkkal szemben is.”

Hiszen nehéz lehet megküzdenünk azzal, hogy az addig életvidám szerettünk magába fordul, és nem tud úgy részese lenni az életünknek, mint korábban.

A depressziós személy támogatása a segítőtől is sok energiát kíván. Éppen ezért ne felejtsünk el magunkról is gondoskodni! Biztosítsunk magunknak időt a pihenésre, végezzünk feltöltő tevékenységeket.

Ha pedig úgy érezzük, ez a feladat számunkra túl megterhelő, ma már számos támogatói csoporthoz csatlakozhatunk, ami depressziós emberek hozzátartozóit támogatja.

Budavári Eszter
Pedagógiai szakpszichológus