Üres fészek: mi vár a felnőtté váló gyerekek szüleire?

Mi lesz a gyerekkel? Mi lesz a szülővel és az üres fészekkel?

Aggodalmaink egy része a gyerekeinkkel kapcsolatos, az egyszerű, praktikus dolgoktól kezdve az egészen mélyekig. Több szülő attól tart, hogy nélküle a gyermeke, ha nem is hal éhen, de biztosan nem fog eleget – vagy elég jól – enni, maga alá temeti a rendetlenség, megeszi a kosz és kifolyik a keze közül a pénz. “Most ugrik a majom a vízbe, hogy lássam életképes-e a gyerek nélkülünk is, ahogy azt mondja, és gondoljuk, vagy ázott verébként röppen majd újra haza!” – fogalmazta meg egyszer egy kliensem.

Vannak olyanok is köztünk, akik attól (is) tartanak, hogy az elköltözéssel meglazul a szülő-gyerek kapcsolat és érzelmileg eltávolodnak egymástól. Az ilyen félelmek mögött könnyen megtalálható a „Már nincs rám szükség, nem vagyok fontos” vagy „Az élet már nem tartogat számomra örömet” gondolatokat. Különösen azokra a szülőkre jellemzőek – elsősorban anyákra – az ilyen gyötrő gondolatok, akik leginkább vagy kizárólag a szülői szerepükben élték meg magukat sikeresnek. Akiknek identitásuk legmeghatározóbb része eddig a szülői szerepük volt.

Hogyan hathat az üres fészek a párkapcsolatra?

Nemcsak az egyes szülők identitása, a szülők közti párkapcsolati dinamika is óhatatlanul átalakul. A szülők, akik évekig a gyerekek, a család köré szervezték életüket, újra kell, hogy értékeljék egymással való kapcsolatukat, létre kell, hogy hozzanak valamiféle új egyensúlyt.

A gyerekek kirepülése mindenképpen egyfajta normatív krízishelyzet, hiszen nagy változást hoz az életünkbe és nagyfokú alkalmazkodást igényel. Új rutint kell kialakítanunk a hétköznapjainkba, a felszabaduló időnket más tevékenységekkel kell kitöltenünk.

Amikor a gyerekek még kicsik voltak és semmire nem maradt időnk, mennyit álmodoztunk arról, hogy miket is fogunk csinálni, ha nagyok lesznek. És most tessék… Mit is csináltunk a gyerekek születése előtt? Mit is halogattunk, hogy majd, ha felnőnek? Nem könnyű egy új napi rutint kialakítani, viszont ez fontos része a nehézségekkel való megküzdésnek, a feladatok növelik a biztonság- és hasznosságérzetünket.

Üres fészek szindróma: mik a tünetei?

A gyerekek elköltözésekor kialakulhat az ún. üres fészek szindróma, azaz a változást nagy veszteségként éljük meg, és a gyászhoz hasonlítható folyamaton megyünk keresztül. De tekinthetjük úgy, hogy a szülői szerep tulajdonképpen a kezdetektől fogva az egymástól való eltávolodásról, vagyis a leválásról szól, melynek fázisait külön-külön is veszteségként élhetjük meg.

Először egy testből kettővé válunk, majd később már nem kellünk a tápláláshoz – ezt elválasztásnak is mondják. A sort további, a fejlődéssel együtt járó dolgok követik, például az önálló járás, beszéd, intézménybe kerülés, barátok. Ezek mind arra mutatnak, hogy egyre kevesebb szüksége van a gyereknek ránk szülőkre, gondozókra a létezéshez.

Lehet ez egy fájdalmas gondolat, ami a depresszióhoz hasonló nyomott hangulatot, értéktelenség érzést idézhet elő. Az érzelmi üresség, amit a szülők ekkor tapasztalhatnak, néha mélyebb lelki problémákat is előidézhet. A szorongás, lehangoltság megjelenése, átmeneti felerősödése ugyan még normálisnak számít, de ha sokáig fennállnak, vagy túl nagy mértéket kezdenek ölteni, érdemes segítséget kérni! Igaz, hogy egy korszak az életünkben lezárul a gyerekek kirepülésével és az emiatti szomorúságot át kell élni, de a gyásznak is az elfogadás és a megújulás a vége.

Mit is tehet magáért a szülő a gyerekek kirepülése után?

Pedig a gyerekek távozása után a szülő gyerekkel való kapcsolata nem elveszik, csak átalakul. Most kirepül, hogy megtanuljon önállóan élni, és ehhez fizikálisan is el kell távolodnia anyától és apától. Ezt az eltávolodást viszont az újraközeledés követi, ami ugyan minőségileg kicsit más kapcsolat lesz, hiszen két felnőtt ember közötti kötődéssé alakul, de lehet ugyanolyan szoros és mély.

Ebben úgy tudsz legjobban segíteni a gyerekeidnek és magadnak is, ha jól vagy, jól leszel. Azaz nem terheled a gyerekedre a saját boldogságod felelősségét, és magad teszel a jóllétedért.

Megpróbálhatsz új hobbit találni, továbbképzésekre járni vagy önkénteskedni. Ez segíthet megtalálni az új életcélokat és értelem érzetet. A párkapcsolati terápia vagy közös tevékenységek segíthetnek a párkapcsolat megerősítésében vagy az újraközeledésben.

Újratervezheted a napi rutinjaidat, hiszen már elég ritkábban mosni vagy kisebb adagokat főzni. De újra kell gondolnod a költségvetésedet is, ami néha új lehetőségeknek is teret adhat – például több koncertnek, színháznak, szociális programnak vagy utazásnak.

Kereshetsz új társasági köröket és tevékenységeket is, hogy kitöltsd a gyerekek távozásával járó űrt. Igen, ez időigényes és kezdetben nehézkes lehet, de hidd el, megéri!

Dr. Koltói Lilla

Tanácsadó szakpszichológus, CBT terapeutajelölt, egyetemi docens