Télapó és Jézuska – jó, ha fenyegetésként használjuk őket a gyermeknevelés során?

A karácsonyt és az azt megelőző ünnepi időszakot a gyerekek szinte egész évben nagyon várják! Persze, elsősorban az ezt körbelengő “varázslat” és a hőn áhított ajándékok miatt – és ki hibáztatná őket emiatt? Pedig évközben a gyerekek sokszor hallhatják, hogy “Ha jó leszel, ha szót fogadsz, elhozza neked a kiskutyát/ LEGO készletet/ babaházat a Télapó/ Jézuska!”. Érthető, hogy ez a mondat sokszor meg is teszi a hatását. De tényleg jó-e a nevelésre felhasználni ezeket a varázslatos személyeket? És mi a helyzet akkor, ha inkább fenyegetésként használjuk őket?

Az ünnepek előtti sokszor feszült pörgésben szinte nincs olyan szülő, akinek ne futott volna ki már a mondat a száján: “Ha rossz leszel, virgácsot fogsz kapni a Télapótól!”. Vagy: “Ha csúnyán viselkedsz a többi gyerekkel, semmit nem kapsz a Jézuskától!”.

Ám vigyázat: ez egyfajta érzelmi zsarolás, ami károsan hathat a gyermekre, hiszen erős bűntudatot kelthet benne. Ráadásul azt az üzenetet közvetítheti a gyerek felé, hogy ő csakis akkor szerethető, ha pontosan azt csinálja, amit a szülő akar – ha jó gyerek, de úgy jó, ahogy a szülő gondolja.

Ami nyilvánvalóan nem így van, hiszen nincsen rossz gyermek – csak nem megfelelő, és esetleg a szülőket kiborító viselkedés. Épp ezért fontos elkerülnünk a fenti mondatokat! Mert az is biztos, hogy ezektől a mondatoktól ugyan a gyerek nem válik szófogadóvá, de az önértékelése – és ezzel együtt az abba vetett hite, hogy ő képes akár változni, változtatni, tanulni és fejlődni – sérülhet. 

A szeretet, a varázslat és az ünneplés minden gyermeknek jár. Így hát azt javasoljuk, hogy a Télapó, vagy a Jézuska inkább ne legyen a fegyelmezés eszköze!

A nevelés alapvetően a szülő feladata, nem ruházhatja hát ezt át ezekre a képzeletbeli szereplőkre.

Arról nem is beszélve, hogy a fenyegetés ritkán válik valóra. Például nemigen találkozni olyan esettel, hogy egy gyermek tényleg semmit sem kap az ünnepekkor, egyetlen ajándék se várja az ablakban Mikuláskor, vagy a fa alatt karácsonykor. Ez pedig a szülő tekintélyét is aláássa, hiszen miért is kellene jól viselkedni, ha nincs következménye a helytelen viselkedésnek? 

Persze ez véletlenül sem azt jelenti, hogy ha már kiszaladt a szánkon egy fenyegető mondat, akkor tényleg ne hagyjon a Jézuska semmit sem a gyermeknek a fa alatt! Ha úgy érezzük, kifogytunk az eszköztárból és nincs ötletünk, hogy mivel fegyelmezzük a gyermeket, inkább üljünk le egy finom forró csoki vagy forralt bor mellé a párunkkal vagy a barátainkkal és beszélgessünk velük egy jót, segíteni fog! A nagyszakállút pedig inkább csak akkor hívjuk segítségként, amikor az ünnep varázsát akarjuk átadni a gyereknek!

Budavári Eszter

Pedagógiai szakpszichológus