Szorongás kisgyermekkorban: mit kell tudni róla és hogyan segíthetsz?

Szorongás és félelem

Először is fontos különbséget tenni: mit jelent pontosan a szorongás kisgyermekkorban és mit a félelem? A félelem egy érzelem, amihez könnyen tudjuk társítani a tárgyát – azt, hogy mitől félünk. 3-6 éves korban a legjellemzőbbek a sötéttől, szörnyektől való félelem, de a haláltól való félelem is előkerülhet már, amikor a gyerekek először találkoznak a környezetükben az elmúlással.

“A szorongás pedig egy olyan érzelmi állapot, aminek jellemzője, hogy megfoghatatlan, sokszor nincs is konkrét dolog, amihez köthető, így nehezen találjuk a pontos okát.”

Emiatt sokszor szülőként is kevésbé értjük. A szorongás kisgyermekkorban legtöbbször olyan dolgok kapcsán jelenik meg, amit az aktuális fejlettségi szintjük alapján még nem képesek feldolgozni, de bekerült hozzájuk, mint információ. Olyan, mintha lenyelnénk több kis követ, amit nem tudunk megemészteni. Idővel viszont megtanuljuk, hogyan válasszuk ki, mi az, ami ehető, vagy mi a teendő, ha olyat ettünk meg, ami nem az.

Szorongás kisgyermekkorban: mik lehetnek a tünetei?

Mint a félelemhez vagy a stresszhez, a szorongáshoz is társulnak különböző testi és lelki tünetek, amik mind jelezhetik, hogy csemeténk éppen ki van billenve a lelki egyensúlyából. Amikor a szorongás kisgyermekkorban jelenik meg, annak tünete lehet a viselkedésváltozás, például amikor azt figyeljük meg, hogy elkezd máshogy reagálni helyzetekre. Például eddig nyitott volt és bátran odament másokhoz a játszótéren, most pedig félénk, kicsit bezárkózik, és nem kezdeményez.

Ilyen lehet az is, ha olyan helyzetben kezd ellenkezni, ami eddig rendben volt, pl. oviba menés, lefekvés, stb. Vagy ha az alvásában problémák vannak: sokat felsír, rémálmai vannak. A szorongás kisgyermekkorban olyan jelekkel is járhat, mint amikor a kicsi regresszív állapotba kerül, ami annyit jelent, hogy visszalép egy kicsit a fejlődésben: amit eddig tudott, azt most mégse csinálja egyedül. Ilyen lehet akár a bepisilés is. Testi tünetként jelentkezhet a körömrágás, tépkedés, a hasfájásra, fejfájásra való panaszkodás, a hányinger, vagy szélsőséges esetben a hányás is.

Mi okozhatja a szorongást?

Vannak olyan élethelyzetek, amik könnyen előidézhetnek szorongást kisgyermekkorban is. Ne feledjük: a szorongás kisgyermekkorban is egy teljesen természetes reakció, ami azt jelzi, hogy kavicsok kerültek a gépezetbe. Lehet ilyen kavics az óvodába való beszokás, a költözés, vagy bármilyen nagyobb változás a család, a gyermek életében, ami bizonytalansággal jár. Ahogy elkezd beállni a rutin, és a gyerek megismeri, megérti az új körülményeket, a szorongás általában magától rendeződni szokott. Ha hosszabb ideig láthatók a tünetek, akkor érdemes utánajárni a dolgoknak, és ha szükséges, akár szakember segítségét is kérni.

Miben más a szorongás kisgyermekkorban?

A kisgyerekek gondolkodása és érzelemvilága különbözik a felnőttekétől. A 3-6 éves gyerekek gondolkodása még mágikus: a képzeletbeli és a valós világ számukra átjárható. Ennek a szorongásban, és a szorongás, félelmek oldásában is nagy jelentősége van, mert így használhatunk varázslatos dolgokat is a feloldáshoz, ami számukra tökéletesen megnyugtató.

Az, hogy nincsenek is az ágya alatt krokodilok, valószínűleg kevésbé fog segíteni, mint a “Gyere, lessük meg! Hú, tényleg jó nagy krokodil, szerinted mi a kedvenc étele? Ha kirakjuk a kertkapu elé, többet biztos be se akar jönni.” vagy akár “Szerinted a krokodiloknak vannak barátaik? És mivel szeretnek játszani? Szerinted csikisek?” Ezek mind segítenek a képzelet segítségével átkeretezni egy helyzetet.

A kisgyerekekre jellemző még, hogy énközpontú a gondolkodásuk. Például azért lesz sötét, mert én aludni megyek, és nem azért, mert forog a Föld a Nap körül. A kicsiknél a dolgok sorrendisége még logikailag sem felcserélhető. Az érzelemszabályozásuk éppen fejlődésben van – ezért is igényelnek tőlünk benne segítséget -, impulzívak, és éppen tanulják az impulzusgátlást. Ez azt jelenti, hogy néha sikerül kontrollálni az indulataikat, érzéseiket, néha pedig nem.

Így segíthetsz a szorongó kisgyermeknek!

Hogyan beszélgessünk jól a szorongásról kisgyermekkorban? Próbáld meg jól feltérképezni, mi van a kisgyermek fejében, hogy jobban megértsd az érzéseit. Ezután validáld azokat! Ne kicsinyítsd le, hogy ‘nincs semmi baj’, ne aggódj’, ‘nincs mitől félni’. Inkább olyan mondatokat használj, hogy ‘látom, valamitől most tartasz, megértem, velem is volt már ilyen’ vagy ‘ez tényleg kicsit ijesztőnek tűnik, gyere, csináljuk együtt azt, hogy stb.’.

Fontos tudni, hogy ahogy felnőttként se vagyunk mindig készek a nehezebb beszélgetésekre, a gyerekeknél is kell, hogy rá legyenek hangolódva ezekre. Egy magyarázó beszéd sokszor nem ér célt, és a szülői frusztráció, tehetetlenség is csak nő. Inkább légy nyitott az olyan helyzetben, ahol a gyerek kezdeményez!

Például játék közben szabad erre terelni a játékot és sok nyitott kérdést feltenni. Sokszor vacsoránál, fürdésnél, vagy éppen elalvás előtt, a sötétben tudnak a legfelszabadultabban beszélni a kicsik a gondolataikról, érzéseikről. Így érdemes a lefekvésnél beleépíteni a rutinba, tudatosan időt szakítani a napi történések, vagy egyéb témákról való beszélgetésre, ha van erre igény.

Nehézséget okozhat, ha komolyan, a gyerek szemébe nézve magyarázunk. Ez kényelmetlen lehet annak, aki nehéz érzésekkel küzd. Sokszor segít, ha nem folyamatos a szemkontaktus, el szabad fordulni egymástól. Fontos a megnyugtatás, és az, hogy térben és időben legyen lezárása a beszélgetésnek. Vagyis ha elkezdtünk róla beszélgetni, ne hagyjuk félbe, de ne is magyarázzuk túl! A gyerekre figyelve keressük, hogy neki mire lehet szüksége.

Szorongásoldó technikák a mindennapokra – kisgyermekeknek is!

• A rutin kialakítása (főleg új helyzetekben) és tartása: Ovisoknál lehet készíteni havi naptárat a hűtőre, ágya fölé vagy bárhová máshova, ahol kis szimbólumokkal jelezzük, hogy melyik nap van ovi, torna, mikor megyünk ide-oda, milyen fontos pontok vannak a napban. Az eltelt napot pedig áthúzzuk, hogy mindig lássa a gyerek, hogy melyik nap jön. Készíthetitek közösen, és ki lehet díszíteni matricákkal – ez már hatékonyan csökkenti a szorongás kisgyermekkorban!
• A dicséret: Legyen minél konkrétabb! A gyerek így tudja, hogy pontosan mire vonatkozik, ami segíti a kompetenciaérzés kialakításában. Például az ‘Ügyes vagy’ helyett: ‘Ügyes voltál, hogy egyedül megmostad a fogad és türelmesen megvártad, amíg ideértem.’
• Érzelmek kommunikálása: Ha a szülő feszült, ideges, dühös vagy akár szorongó, akkor fontos megnyugtatni a gyereket, hogy erről nem tehet, nem az ő hibája. Ha mégis a gyerekre dühös – mert ez is előfordul! -, akkor érdemes különválasztani a gyerek tettét a személyétől. Például az ’Elegem van belőled’ helyett mondjuk azt, hogy ‘Dühös vagyok, hogy harmadszorra is ledobtad a kenyeret a földre, megbeszéltük, hogy az nem oda való. Téged viszont nagyon szeretlek.’
• Alkotás: A szorongás kisgyermekkorban jól kezelhető mindennel, ami alkotás, mese, szabadon és folyamatos megkötések nélkül. Egy kisgyerek számára ez mind-mind feszültségoldó. Lehessen kézzel festeni, ne kelljen mindig arra figyelni, hogy ne menjen le a papírról, ki a vonalból, legyen minél szabadabb élmény!
• Zenehallgatás: Akár közösen is. Lehet olyan ‘nyugizene’ a családban, amit ha bekapcsolunk, akkor mindenki lepihen a földre, becsukja a szemét, és elkezd “lufit fújni a hasába”. Ez egy konkrét légzéstechnika, légzőgyakorlat, ami segít a test megnyugtatásában, így bátran alkalmazhatod!
• Mozgás és természet: a szabad ég alatt könnyebben ki lehet futni, mozogni, játszani a feszültséget.

A szorongás kisgyermekkorban jelzés, hogy valamit nem tudnak egyedül helyre rakni magukban, vagy nem tudnak egyedül megbirkózni egy helyzettel, és szükségük van benne segítségre, támogatásra. Ha biztonságot és megértést kapnak, akkor általában maguktól el kezdenek rendeződni az érzéseik. Amennyiben a helyzet tartósan – 1-2 hónapnál tovább – fennáll, akkor már érdemes szakemberhez fordulni és segítségét kérni.

Arendt Anna
Óvoda- és iskola szakpszichológus, komplex integratív gyermekterapeuta jelölt