Szociális szorongás: 4 tipp, hogyan segíthetsz gyermekednek leküzdeni

De mi is az a szociális szorongás?

A szociális szorongás olyan állapot, amikor az érintett  – legyen akár gyerek, akár felnőtt –  intenzív félelmet vagy kényelmetlenséget érez, ha másokkal kell kapcsolatba lépnie.

Gyerekek esetében ez a szorongás különösen a kortársak közötti interakciókkal, az iskolai teljesítménnyel vagy a tanárokkal való kapcsolattartással van összefüggésben. Ilyenkor tarthat attól, hogy kínos helyzetbe kerül, vagy kudarcot vall mások előtt, emiatt pedig negatív véleménnyel lesznek róla, esetleg kigúnyolják, kiközösítik őt. Sok gyermek számára az iskola az a hely, ahol szociális helyzetekben megítélik a személyét, ezért ezek a helyzetek különösen ijesztővé válhatnak.

Ez történik Lujzussal is, aki már harmadikos, de még mindig mindennap izgul, hogy mi lesz, ha a tanító néni felszólítja és neki az egész osztály előtt hangosan kell válaszolnia. Amikor verset kell mondaniuk az iskolában, Lujzus gyakran már napokkal korábban aggódik, és napokig hasfájásra panaszkodik reggelente, amikor iskolába kell indulnia. Az osztálytársai ebből csak annyit látnak, hogy Lujzus sokszor inkább szótlan marad, és elkerüli az olyan szituációkat, amelyekben a többiek előtt kellene szerepelnie. Ez az állandó félelem attól, hogy mások megítélik, megakadályozza őt abban, hogy magabiztosan lépjen fel.

Ehhez hasonló helyzetbe került Gergő is, aki az osztályában a peremre szorult. Noha szeretett volna részt venni a közös játékokban, mindig úgy érezte, hogy elutasítják. Emiatt kerülte a csoportos tevékenységeket. Gergő gyakran inkább egyedül maradt a szünetekben, miközben belül vágyott a többiek társaságára.

Ez nem egyszerű félénkség! A félelem olyan mértékben befolyásolhatja a gyermek életét, hogy az akadályozza mindennapi tevékenységeit, például az iskolai részvételt, a tanulást és a barátkozást.

Hogyan ismerheted fel a szociális szorongás jeleit gyermekeden?

A szociális szorongás gyakran rejtett probléma, mivel a gyerekek nem mindig képesek szavakkal kifejezni félelmeiket. Íme néhány jel, amire szülőként érdemes felfigyelnünk:

• A gyerek többször nem akar iskolába menni, vagy iskolába induláskor testi tünetekre panaszkodik, esetleg ezek meg is jelennek (pl. hasfájás, fejfájás).
• Nehézségei vannak az új helyzetekhez való alkalmazkodással, például egy új osztályba lépéskor vagy új emberekkel való találkozáskor.
• Tartósan fél az osztálytársak előtt való szerepléstől, például feleléstől, vagy a tanórákon való részvételtől.
• A gyerek zárkózott, visszahúzódóan viselkedik, nehezen barátkozik, kerüli a társas helyzeteket.
• A gyermek önbizalma alacsony, folyton kételkedik magában és negatív jelzőkkel illeti magát (pl. “Én ehhez buta vagyok, nekem ez nem fog sikerülni.”).

A szociális szorongás kezelése

A szorongás kezelésében kulcsfontosságú a szülők támogató hozzáállása. A gyermekek számára a legfontosabb egy biztonságos környezet, ahol szorongásaikat kifejezhetik. Szülőként nem érdemes kerülni a problémát, inkább aktívan segítsünk gyermekünknek, hogy kis lépésekkel, fokozatosan szembesüljenek félelmeikkel. A pozitív megerősítés, az apró sikerek dicsérete motiválhatja a gyermeket a további próbálkozásra.

Lujzus szülei például felismerték, hogy lányuknak nehézséget okoz az iskolai szereplés, ezért beszélgettek a tanárokkal és az iskolapszichológussal. Együtt kezdtek el apró lépéseket tenni. Először otthon kellett egy rövid történetet mesélnie a családnak, majd egy közeli barát előtt. Fokozatosan készültek az iskolai szereplésekre, és Lujzus egyre magabiztosabban válaszolt a tanítónő kérdéseire, érezve a támogatást és a sikereit. A szülők minden apró eredményt megünnepeltek, ami növelte a kislány önbizalmát.

Gergő szülei és tanárai is közösen léptek fel. Gergőnek kezdetben több csoportos feladatot adtak, így fokozatosan megszokta a többi gyerekkel való együttműködést. Szülői bátorítással Gergő áthívta egy-két osztálytársát játszani, így szorosabb baráti kapcsolatokat alakított ki. Ez segített megtörni a szorongás ciklusát, és Gergő fokozatosan bátrabbá vált a közösségi helyzetekben.

Hogyan segíthetünk gyermekünknek visszatérni a közösségbe?

1. Lépésről lépésre haladjunk: Ne várjuk el, hogy a gyerek azonnal minden szociális helyzetben magabiztos legyen. Kezdjük kisebb lépésekkel, például egy játszótéri találkozóval vagy egy rövid iskolai látogatással.
2. Teremtsünk biztonságos környezetet: Fontos, hogy a gyermek érezze, bármit elmondhat szorongásairól. Nyíltan beszélgessünk vele a félelmeiről, és próbáljunk együtt megoldásokat találni.
3. Tanítsunk megküzdési stratégiákat: A relaxációs technikák, a mélylégzés vagy a mindfulness gyakorlása hatékony eszköz lehet a gyermek számára, hogy a szorongását csökkentse.
4. Keressünk szakmai segítséget: Ha a szorongás súlyos, és/ vagy hosszú időn át fennáll, érdemes pszichológushoz fordulni, aki segíthet a gyermeknek hatékony kezelési módszereket elsajátítani.  A kognitív viselkedésterápia (CBT) például segíthet a gyermeknek felismerni és kezelni szorongásait, és fokozatosan szembenézni félelmeivel.

A tanév elején természetes, ha gyerekünknek idő kell, mire fel tud oldódni az iskolatársak között. Ha a szorongás nagyobb mértékű, akkor mindenképpen fokozott támogatás szükséges a kihívások leküzdésére. A megfelelő szülői minta és támogatás, valamint a pszichológiai folyamatban való részvétel hatékony eszközöket kínálnak a gyerekek számára, hogy legyőzzék szorongásukat és magabiztosan térjenek vissza az iskolapadba.

Budavári Eszter

Pedagógiai szakpszichológus