Szerelem és szakítás kamaszkorban – az érzelmi viharok nyomában

Az egyik nyári táborban megkérdezték tőlem a kamasz diákok, hogy mi a szerelem. A kérdés meglepett és nagyon tetszett. Igazi nyári téma! Csak úgy zsongtak a fejemben a gondolatok, égtek szívemben – Ady után szabadon- a kis rőzsedalok. Eszembe jutott, hogy egy kedvenc professzorom szerint a választ kereshetjük az irodalomban is, de végül arra gondoltam, az érdeklődő kamaszokkal pszichológiai szempontból is vizsgálhatjuk a kérdést.

A szerelem ezer arca

Beszélgettünk róla, hogy a szerelem nagyon sokféle érzést foghat össze. Ezek összetétele, intenzitása duplán függhet az időtől. Hiszen egész más élmény kamaszként szerelmesnek lenni, mint mondjuk nyugdíjas korban. Az érzelmek színes palettája pedig változhat persze a kapcsolat előrehaladtával is. Egészen mást érzünk az első randi előtt, mint a tizedik házassági évfordulón. Mást és egyik érzés sem értékesebb a másiknál. Sokszor, sokféle módon eshetünk a szerelem érzésének fogságába! Az érzéseket pedig – ahogy azt mindenki nagyon is jól tudja -, testi tünetek is kísérhetik. Ilyen lehet az arcunk kipirosodása, heves szívdobogás, kellemes gyomortáji érzés.

Fontos, hogy ezekben a kapcsolatokban a feltétel nélküli elfogadást éljük meg és megtapasztalhassuk az egyenlő partneri kapcsolódást. Azaz érezzük, hogy szerethető, értékes emberek vagyunk. Az önbizalom megszerzése persze rajtunk is áll, de mindenkinek jó érzés a másik csodáló tekintetével önmagára nézni.

Mi kell az igaz szerelem érzéséhez?

Sternberg pszichológiai elmélete szerint az úgynevezett kiteljesedett szerelem három titkos összetevő különleges koktélja.

Kell hozzá intimitás. Ez azt jelenti, hogy bátran megosztjuk érzéseinket, gondolatainkat a másikkal. A párterapeuták gyakran úgy fogalmaznak: kigomboljuk énünk határait és keressük a közös pontjainkat, amik mentén aztán összegombolkozunk.

Aztán ott van még a szenvedély, azaz a testi vonzalom. Vágyunk a másik közelségére. Tetszik nekünk szőröstül-bőröstül.

Sternberg szerint szükséges az elköteleződés is. Vállaljuk, akarjuk egymást, vannak közös céljaink.

Ha mégis szakítás lesz a szerelem vége

Ám hiába tudjuk az összetevőket, mégsem mindig könnyű összegyúrni az épp megfelelő szerelem-koktélt. Ezért a nagy egymásra találásokat időnként nagy szívfájdalmak követik. Szülőként egészen felemelő érzés boldognak látni kamasz, fiatal felnőtt gyermekünket. De éppen ilyen nehéz megélni azt is, amikor párkapcsolati krízist, szakítást él át.

Rövidebb kapcsolatok esetén is teljesen természetes, hogy a fiatal gyászfolyamatot él át. Lehet, hogy kívülről úgy látjuk “nem történt semmi a két fiatal között”. De ilyenkor nem csak a valós, hanem az elképzelt, áhított kapcsolódás is elveszik. És nemcsak a valóságot, hanem az álmokat is elgyászolhatjuk.

Mivel segíthet a szülő a kamasz gyereknek szakítás esetén?

• Fogadjuk el, hogy a fájdalom és a gyász az élet természetes része. Nem tudjuk ezektől megóvni gyermekünket. Nem lehet cél, hogy ezeket az érzéseket a maguk mélységében ne élje át. Szükségesek az én fejlődéséhez.
• Beszélgessünk akkor és úgy, ahogy gyermekünk szeretné. Biztassuk rá, hogy megossza érzelmeit.
• Hagyjuk, hogy a szomorúságnak, haragnak, csalódásnak is tere legyen! Ne bagatellizáljuk gyermekünk érzelmeit!
• Ne erőltessük a különböző programokat! Engedjük, hogy saját tempójában nyisson. Időnként ajánljunk fel lehetőségeket. A közös sport segíthet a feszültség oldásában
• Kérdezzük meg, mi esne neki jól ebben a helyzetben

Fontos tudnunk, hogy a gyász egy hullámzó folyamat sokféle érzéssel. Természetes, hogy egy-egy vidámabb pillanat után, ismét lehangoltság következik. Különbözünk abban is, hogy mennyi időre van szükségünk a veszteségeink feldolgozásához.

Nem törvényszerű, de a folyamatban megjelenhet a tagadás, düh, alkudozás érzése is. Egyszerűen el sem hisszük, hogy mindez velünk történik. Dühösek lehetünk, hogy elhagyott minket a párunk. A feldolgozás során fel kell építeni újból az önbizalmunkat. Ez pedig kamaszkorban különösen nehéz folyamat, hiszen a szakitás tovább tépázhatja a sokszor amúgy is gyenge lábakon álló önbizalmat.

Ha úgy érezzük, gyermekünk nehezen birkózik meg az érzelmi viharokkal, és heteken át változatlanul intenzíven mélabús és motiválatlan, forduljunk bátran segítségért.

Mariháziné Dombi Annamária
Tanácsadó szakpszichológus, egyetemi tanársegéd, tréner