Párkapcsolati krízisek: miért beszélünk el egymás mellett?

A párkapcsolati krízisek gyökerei

A nyelvelsajátítás képességének alapjaival születünk. Anyanyelvünk szavait és az azokat kísérő, több információt tartalmazó nem nyelvi jeleket az első lélegzetvételtől szívjuk magunkba. Ahogy növünk, úgy szembesülünk vele: valahogy mintha mégsem értenénk egymást! Mintha nem egy nyelvet  beszélünk!

A kommunikációs félreértésből pedig gyorsan hatalmas vita kerekedhet.  Sokszor hallom a kliensektől:

 “Bár az iskolában megtanultunk volna hatékonyan kommunikálni!“

A világhírű párkapcsolati szakértő Thomas Gordon a párkapcsolati konfliktusok gyökereit is a kommunikáción keresztül ragadja  meg. A gordoni kommunikáció alapelvei szerencsére minden életkorban elsajátíthatóak. 

Gordon azt vallja, hogy legfontosabb számunkra, hogy kapcsolatainkban szabadon éljük meg önmagunkat. Ehhez nagyon fontos, hogy értően forduljunk a másik felé. Ha forrósodik a helyzet, törekedjünk rá, hogy ne az unásig ismert paneleket – “hogy én mindig, te  bezzeg soha” – puffogtassuk, hanem igyekezzünk tényleg megérteni: a jelen helyzetben, mondjuk úgy, az itt és mostban, mire van szüksége a másiknak. 

Ebben az oda fordulásban segít, ha direkt tanácsadás helyett csöndben hallgatjuk a másikat. A sokszor elvárt problémamegoldó üzemmódot kapcsoljuk ki egy kicsit!  Tekintetünkkel, gesztusainkkal azt közvetítsük a másik felé, hogy figyelünk rá és fontos, amit mond. Tegyünk fel nyitott kérdéseket és időnként foglaljuk össze saját szavainkkal, hogy mit értettünk meg a mondanivalójából. Persze, ez az ideális eset érzelmileg felfokozott helyzetben nem mindig egyszerű. De mit érdemes még figyelembe venni a konfliktusok kialakulásáról?

Az unásig ismert lemez

A vitát nagyon könnyen belobbantja, hogy a kritikus helyzetben nem a saját igényekről, érzéseinkről, hanem a másik hibáiról beszélünk. Főleg, ha mindezt vádló, általánosító hangnemben tesszük. Ha azt hallom a páromtól, hogy “te sosem raksz rendet magad után. Mindig nekem kell. Rendetlen vagy és megbízhatatlan.”, nehezen kezdek vele bármit.

Eszembe jut, hogy múlt héten is én mosogattam el, ráadásul a csekkeket is én intézem. Hogy lennék megbízhatatlan és rendetlen? Egyébként sem egy múzeumban élünk, szeretem, ha a dolgok elérhető közelségben vannak. Ha visszavágok, hogy “te pedig sosem vagy képes arra, hogy….”, akkor egy végeláthatatlan vita indul és mindkét fél a következő körben igyekszik eggyel durvább visszajelzést adni.

Mintha feltettünk volna egy unásig ismert lemezt. Ebben a borzasztó slágerben a refrén az én mindig, te sosem. Én jó vagyok, te pedig rossz. Kinek ismerős?

Gordon új ritmust javasol

Gordon azt javasolja, beszéljünk őszintén az érzéseinkről, de maradjunk a jelen helyzetben és az aktuális problémánál. Fogalmazzuk meg nyíltan és őszintén, hogy mit kérünk a partnerünktől! Mondjuk el párunknak, hogy pontosan mit szeretnénk tőle.

Ez azt jelenti, hogy én-üzeneteket használunk te- közlések helyett.  Egész máshogy hangzik, ha azt mondom: “Ma nagyon fáradt vagyok, hosszú és nehéz napom volt. Kérlek, mosogass el! Szeretem, ha a konyha estére viszonylag rendben van.”

Sokat segít a hétköznapokban, ha önfeltáró üzeneteket használunk. Kifejezhetjük, hogy szomorú lettem, amikor fáradtan hazaértem, és azt láttam, hogy tele van az egész konyha mosatlan edényekkel. De ne felejtsük el a másikban meglátni a jót, és értékelni az erőfeszítéseit. Például azt mondani, hogy köszönöm, hogy hazafelé bevásároltál! 

Végezetül egy hasznos gyakorlat

A párkapcsolati tanácsadás másik világhírű szakértője John M. Gottman népszerű kézikönyvéből javasolnék egy hasznos gyakorlatot. Gyakoroljuk a kimondását annak, hogy mennyi mindent nagyra értékelünk kedvesünkben. Az alábbi listából válasszunk ki 3 példát, fogalmazzuk meg saját szavainkkal és fogadjuk meg, hogy a héten hangosan ki is mondjuk párunk felé! Például azt, hogy…

• Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt!
• Köszönöm, hogy törődsz a gyerekekkel!
• Köszönöm, hogy ilyen klassz anya/apa vagy!
• Köszönöm, hogy kitakarítottál!
• Köszönöm, hogy kimostad a ruhákat!
• Köszönöm, hogy elmosogattál!
• Nagyon jó sétálni veled.
• Nagyon jól esett, hogy megöleltél.
• Nagyon jól áll neked ez a szín!
• Köszönöm, hogy megvigasztalsz!
• Köszönöm, hogy átölelsz!
• Köszönöm, hogy megnevettetsz!
• Köszönöm, hogy megfőzted a kávét!
• Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam, amikor beteg vagy!
• Köszönöm, hogy befizetted a számlákat!
• Köszönöm, hogy megnevettetsz!

És a sor természetesen bővíthető!

Te mit értékelsz nagyra a párodban? Oszd meg velünk Facebook oldalunkon kommentben – és mondd el a párodnak is!

Mariháziné Dombi Annamária
Tanácsadó szakpszichológus, egyetemi tanársegéd, tréner