Miről mesél a bizonyítvány?

Amikor a jó bizonyítvány sem elég jó

De itt van például Bence… Bence egyáltalán nem elégedett, de osztálytársai és szülei nem is értik, miért borult el az arca, ahogy megnézte az év végi bizonyítványt. Ami szinte kitűnő, kivéve két tantárgyat: matematika és történelem. Ezek négyesre sikeredtek. Ez nem lenne gond, hiszen Bence épp az ötödik osztályt végezte egy nyolcosztályos gimnáziumban. Csakhogy ő eddig végig kitűnő volt, és ebben az évben még többet is tanult, és mégis ott virít a két négyes.

Bence anyukája látva, hogy fia milyen elkeseredett, hazafelé próbált lelket önteni belé. Az már tudható volt, hogy az elbagatellizálás – „nem baj, hogy négyes lettél, van akinek még rosszabbra sikerült…felsőben már nem az van, mint alsóban, és amúgy ez a suli sokkal nehezebb, ez egy gimi”- egyáltalán nem segít. Ettől Bence csak még mérgesebb lett, mert neki igenis baj, hogy ott van az a két fránya négyes!

Végül aztán édesanyja arra kérte, mesélje el, mit is érez most, mire gondol ezzel kapcsolatban. Mi az, ami átsuhan az agyán, mitől lett leginkább rossz a kedve. Ekkor Bence el tudta mesélni, hogy csalódottnak érzi magát, szomorúnak és hibásnak is, hogy házifeladat-hiány miatt gyűltek a mínuszok, és így lett egy egyes matekból, amit végül egész évben próbált kijavítani. És hogy lehet, hogy ő itt ebben az osztályban már nem is jó tanuló, és talán ki is fogják nevetni, meg lehet, hogy a család sem lesz már büszke rá…

Édesanyja pedig csak hallgatta, értőn bólogatott, átérezte Bence rosszkedvét. Nem adott tanácsokat, csak ott volt, biztonságot nyújtva és türelmesen. Biztosította Bencét arról, hogy őt akkor is ugyanúgy szeretik, ha valamennyi négyes, neadjisten hármas szerepel a bizonyítványban. Bence pedig lassan megnyugodott, elmondhatta a nehéz érzéseit, meghallgatták és elfogadták azt, hogy ő így érez, és egyben le is tudta tenni a nyomasztó terhet. Sokkal felszabadultabbnak érezte magát.

Amit nem mutat az év végi bizonyítvány

Itt van Nimród is, aki nagyon jó képességű, harmadik osztályos fiú. Viszont sokszor figyelmetlen, ezért a jegyei nem mindig tükrözik a valós tudását. Neki is nehéz volt kézbe venni az év végi bizonyítványt, mert bár a legtöbb négyes, ötös, bizony ott virított egy hármas is magyar irodalomból. Azok a fránya szövegértés dolgozatok valahogy mindig nagyon rosszul sikerülnek.

Nimród sajnálta, hogy idén ő nem kapott jutalomkönyvet. Nem érezte jól magát, gyorsan el szeretett volna menni a bizonyítványosztás után, nehogy megkérdezzék a többiek, neki milyen eredményei születtek. Szülei ezt észrevették, és este hosszan elbeszélgettek vele. Elmagyarázták, hogy a bizonyítvány nem mindig azt mutatja meg, milyen egy gyerek valójában. Például az nem volt benne, hogy Nimródot szinte mindenki kedveli az osztályban, minden szülinapra meghívják, még a lányok is. Az sem, hogy ha a tanító néninek segítségre van szüksége, ő az első, aki felpattan kérés nélkül és segít. Sőt még az sem, hogy ő volt az első, aki behívta focizni Petit, azt a visszahúzódó kisfiút, aki év elején jött az osztályba, és akivel szinte senki sem beszélt vagy játszott.

Ezek mind nincsenek leírva a bizonyítványba, de ezeket is Nimród csinálta. Most, hogy a szülei ezeket a dolgokat is eszébe juttatták, Nimród is büszkének érzi magát, már látja, mennyi mindenért érdemelne jutalmat, amit nem lehet jegyekben mérni.

“Hiszen a bizonyítvány méri a szorgalmat, adhat támpontot a képességekről. De nem számol be arról, mennyire tagja a gyermek közösségnek, hogyan viszonyul a barátaihoz, milyenek a társas kapcsolatai. Minden gyerek, legyen bármilyen tanuló, lehet az osztályközösség meghatározó tagja, társait segítő, közösséget erősítő személy.

Arról sem árulkodik egy bizonyítvány, mennyi erőfeszítés, szorgalom kellett ahhoz, hogy egy besikerült rossz jegyet év végére javítson a gyermek. Milyen kemény teljesítmény, plusz munka, mernnyi szorgalmi feladat kellett ahhoz, hogy egy év eleji egyest négyesre cseréljen.”

Végtére is, ha belegondolunk, miről is kellene szóljon a tanítás? Nem kizárólag az év végi bizonyítvány a fontos. Hanem az, hogy felébressze a gyermekben az egészséges kíváncsiságot, a tudásvágyat, ösztönözze a kreativitást, a problémamegoldó képességeket és kitartásra neveljen.

Bármilyen is a bizonyítvány, ne keltsen bennünk, szülőkben szorongást, félelmet, hiszen akkor azt gyermekünk is átveheti tőlünk. Ha ott vagyunk mellette sikerekben vagy bánatban, és biztosítjuk afelől, hogy meghallgatjuk érzéseit, örömében, bánatában osztozunk, ő is sokkal hamarabb át fog lendülni a bizonyítvány okozta keserű érzéseken.

Legyen az a szlogen: „Együtt megoldjuk!” Hiszen mindenre van megoldás, mindenen lehet javítani. A lényeg, hogy együtt átgondolva a miérteket, lehet jobb eredményt is elérni, vagy elégedetten gondolni a most elértekre.

Andree Tünde írása