Körön belül, körön kívül – Elfogadottság és elszigeteltség kamaszkorban

Ahány kamasz, annyiféle gondolat és megélés lehetséges ebben az érzékeny időszakban..

• “Vajon ciki ez a ruha vagy nem? Mit fognak szólni a többiek, kinevetnek érte vagy menő lesz?”
• “Jól érzem magam az osztályban, mert mindig összetartunk, sok közös emlék köt össze.”
• “Nincsenek barátaim, mindenki utál, nem beszél velem senki, olyan magányos vagyok!“
• “A béna klikkbe tartozom, de velük nagyon jól elvagyok, nem is akarok a menőkhöz tartozni.”
• “Hárman vagyunk barátnők, de a Zsófi mindig elveszi tőlem Anitát, és ilyenkor én egyedül vagyok…”
• “Persze hogy a Zsombor a menő, mert jól focizik, de én a Codban leverem bármikor!“
• “Nincsen igazi barátom, de elvagyok a többiekkel, mindenkivel jóban vagyok.“
• “Az osztálytársaim bunkók, de az edzésen sok barátom van, és velük jól elvagyok.“

No de miért is olyan fontosak a kortárs kapcsolatok és az elfogadottság?

A megfelelő biztonságot nyújtó, stabil, bizalmat és örömet adó kapcsolatok kialakítása az azonos életkorban lévőkkel – és persze az elfogadottság maga is – kiemelten fontos kamaszkorban. Ez egy nagyon érzékeny periódus, amikor a kamasz felfedezi önmagát, igyekszik megtalálni értékeit, és próbálja megfogalmazni, ki is ő valójában.

A kortárs kapcsolat egy megtartó, segítő környezet, és ezek a kötődések, az elfogadottság számos területen segítik a kamaszt:

• Erősítik az érzelmi stabilitást, növelik az önbizalmat: a kortárs barátok, a társaság pozitív megerősítései, visszajelzései és elfogadása erős hátteret és hátszelet adhat ezen a téren a serdülőnek.
• Segítenek a stresszel való megküzdésben: akkor is van hova fordulni a gondjaival a kamasznak, ha úgy érzi, családi körben ezt nem teheti vagy csak nem akarja megtenni.
• Pozitívan hatnak az empátia és a tolerancia kialakítására: ha közel kerülünk más emberekhez, akik a mienktől eltérő háttérrel, érdeklődési területekkel vagy nézetekkel rendelkeznek, megérthetjük és elfogadhatjuk a különbségeket. Ez nincs máshogy a kamaszoknál sem.
• Hozzájárulnak a boldogsághoz, az élettel való elégedettséghez és a jólléthez: ha érezzük, hogy valaki támogat és mellettünk áll, az nagyot lendít érzelmi és mentális egészségünkön. Ez minden életkorban igaz, a kamaszok korában pedig hatványozottan az! Hiszen az ő figyelmük elsősorban a barátaikkal, kortársaikkal való kapcsolatokra irányul.

A kamasz csoportdinamikát úgy érdemes elképzelni, mint egy vöröshagymát, melynek legbelső cikkelye, központi magja maga a kamasz. Körülötte az első cikkelyben a csoport által leginkább elfogadott, legnépszerűbb, az irányvonalat adó személyek állnak. A második réteg hagymahéjon a legnépszerűbbeken kívül álló többi kortárs, majd a még kevésbé fontos – például más hobbival, zenei ízléssel rendelkező – kamaszok találhatók. A kamaszok hagyma-rendszerében minél közelebb van két ember egymáshoz és a belső körhöz, annál nagyobb a társas elfogadottság közöttük és a környezetük között is.

Mi történhet akkor, ha valaki a körön kívül reked?

Ha nincs meg az elfogadottság, a kamasz kirekesztve érzi magát. Kevés a kapcsolata, az interakciója a többiekkel, és nem részesül azokból a fent felsorolt pozitívumokból, amikből a többiek a csoporthoz való tartozással profitálnak. Sőt fordítva, rengeteg negatív érzelem, hatás éri ilyen esetben a tinédszert.:

• Önbizalma csökken és az énképe negatív irányba tolódik,
• Stressz szintje és a szorongása nőhet,
• Társas készségei, kommunikációs készsége beszűkülhet.

A kamaszoknál a kirekesztés formái nagyon változatosak lehetnek. Akadnak közöttük igen látványosak, amikre a külső szemlélő is könnyen felfigyel. De történhet a felnőttek számára szinte észrevétlen módon is.

Ahogy hagymából is létezik számtalan színű és formájú – lila, vörös, fehér, zöld, shallot -, úgy a kirekesztésnek is sok fajtáját különböztetjük meg.

Érzelmi kirekesztettségről beszélünk, amikor a serdülő társai nem reagálnak a számára érzelmileg fontos helyzetekre. Például, amikor szomorú vagy szüksége lenne támogatásra, de azt tapasztalja meg, hogy ezt senki sem észleli, vagy nem vesznek tudomást róla.

Fizikai kirekesztettségnek nevezzük, amikor egy kamasz például olyanokat tapasztal, minthogy mindig az utolsók között választják ki csoportos játékok során. Vagy ha mindig a kispadon ül a meccsek alkalmával, mert nem tartozik a „népszerű” csoportba. Pedig lehet, hogy amúgy remek támadó.

Szerződéses kirekesztettség kategóriájába tartozik, ha valakit a kortársak nem fogadnak el bizonyos csoportokban vallási meggyőződése, esetleg etnikuma, nemi identitása vagy szexuális orientációja miatt.

Szociális kirekesztettséget tapasztalhat meg az a kamasz, aki sorozatosan ki van zárva a csoport társadalmi eseményeiből, bulikból, különböző közös dolgokból. Például ha egy kamaszt soha nem hívnak meg születésnapokra, iskolán kívüli eseményekre, vagy nem veszik fel őt messenger, discord csoportokba, kívül reked a kommunikációs csatornákon, lemarad az eseményekről, nincs meg az elfogadottság felé, az ebbe a kategóriába tartozik.

Mit tehet a szülő a kirekesztett kamasz gyermekéért?

Mit tehetünk mi szülőként, ha gyermekünkön azt vesszük észre, hogy nem tagja a kortárscsoportnak, nehezen tud kapcsolódni a többiekhez, vagy ők nem fogadják el?

Mivel nyáron az ilyen jellegű nehézségek könnyen felerősödhetnek, összegyűjtöttünk néhány gondolatot, ami mankóként szolgálhat a szülők számára.

• Kommunikáció és meghallgatás: Fontos, hogy nyitottan és minél megértőbben beszéljünk gyermekünkkel. Hallgassuk meg az érzéseit , gondolatait anélkül, hogy elítélnénk, minimalizálnánk, tanácsokat adnánk. Csak egyszerűen adjuk meg neki azt a lehetőséget, hogy elmondhassa, ami a szívét nyomja. És ezzel egyidőben biztosítsuk arról,hogy ott vagyunk mellette és szeretjük.
• Empátia és megértés: Próbáljuk megérteni és átélni, milyen érzés lehet kamasz gyermekünknek a kirekesztés. Esetleg visszaidézhetjük saját kamaszkorunkat is, ha volt ilyen emlékünk és azt is megoszthatjuk. Ez sokat segít abban, hogy gyermekünk ne érezze magát magányosnak, hanem azt érezze, hogy mellette állunk a nehéz percekben is.
• Támogató környezet biztosítása: Teremtsünk számára olyan környezetet, ahol érzelmileg és fizikailag is biztonságban érezheti magát. Esetleg teremtsünk olyan lehetőséget, hogy legyen esélye kapcsolatokat kialakítani más környezetben is a kortársaival. Ilyenek lehetnek például a sport, a kreatív csoportok, különböző hobbik vagy közösségi csoportok.
• Önismeret elmélyítésének támogatása: Számtalan szakember által indított nyári önismereti csoport létezik. Ezek célja – egytől egyig – a kamaszok támogatása abban, hogy ügyesen navigáljanak a kamaszkor viharain át, miközben ismerjék meg saját erősségeiket. Így megfelelő magabiztossággal rendelkezhetnek a nehéz, megrekedt helyzetek átbillentéséhez is.
• Mutassunk érdeklődést a kamasz tevékenységei, hobbija iránt: ez abban segít, hogy megtapasztalja a sikert, felismerje saját értékeit és így megerősödjön az önbizalma. Támogassuk és bátorítsuk abban, hogy képes legyen kifejezni önmagát, és így megtalálja azt a közeget, ahol hozzá hasonló társakra lelhet.
• Együttműködés az iskolával: ha a kamasz az iskolában érzi magát kirekesztve, akkor nagyon fontos a szoros együttműködés az osztályfőnökkel, iskolapszichológussal. Ez az együttműködés segíthet abban, hogy megoldásokat találjunk és támogatást nyújtsunk a gyermeknek.

A kortárs kapcsolatok által a gyerekek, fiatalok megtanulják, hogyan kell hatékonyan kommunikálni, együttműködni, konfliktusokat megoldani és társas helyzetekben navigálni. Ezek a készségek alapvetőek az életben való sikeres működéshez és az egészséges kapcsolatok kialakításához.

Nagyon fontos tehát foglalkozni azzal, hol helyezkedik el egy kamasz a kortárs társadalmi ranglétrán, mennyire erős az elfogadottság felé. Hiszen itt még sokat tehetünk felnőttként, hogy segítsük őt kapcsolatai kialakításában, önbizalma megerősítésében. Tegyük ezt azért, hogy majdan felnőttként is könnyen tudjon beilleszkedni például a munkahelyén, és megtalálja helyét a világban és a társadalomban is.

Andree Tünde írása