Képernyőhasználat és a gyerekek – avagy a digitális szocializáció

Hogyan hat a képernyőhasználat és a digitalizált világ a gyermeki lélekre? Hogy tudjuk megtalálni az egyensúlyt, hogy ne csak tiltsunk, de ésszel használjuk? Mikortól engedjük és mennyit, és hogy támogassuk a gyereket abban, hogy ezt az előnyére fordítsa és ne sérüljön tőle? Herman-Kiss Fanni írásából kiderül.

Szülőként valószínűleg már mindannyian sokat rágódtunk azon a kérdésen, mennyi legyen a képernyőhasználat, mennyi időt engedjünk a gyerekünknek a képernyő előtt – legyen az tv, tablet, telefon vagy számítógép. Valószínűleg sok háztartásban elhangzott már ilyen és ehhez hasonló mondat: “márpedig most azonnal tedd le a telefont és gyere vacsorázni, nem szólok többet!”. Azzal sem túlzunk, ha azt mondjuk: ilyen viták napi szinten előfordulnak a gyereket nevelő családok körében. 

Mennyi képernyőidő javasolt életkorok szerint?

Kétség nem fér hozzá, hogy a gyerekeink már egy olyan világba születtek bele, amiben az internet és okos eszközök használata teljesen természetes. Ebből adódóan számukra már nem különül el az online és az offline világ. Nekik teljesen természetes, hogy már egy buszjegyet is pillanatok alatt vásárolnak meg maguknak, miközben videóhívásban beszélik meg a barátaikkal, melyik sorozatot nézik legközelebb valamelyik streaming csatornán. 

A WHO ajánlása szerint 0-18 hónapos korig egyáltalán nem javasolt időt tölteni a képernyő előtt – kivéve a videóhívásokban zajlói kapcsolattartást. Ajánlásuk szerint 18-24 hónapos kor között napi 1 óránál kevesebb idő legyen a képernyőhasználat. Ehhez hozzáteszik, hogy közben a szülő is legyen ott a gyerek mellett. 2-5 éves kor között napi maximum 1 órát jelöl meg  az ajánlás, 5 éves kor felett pedig a következetes keretek betartását a képernyőhasználat terén, közös megegyezésekkel egybekötve.

képernyőhasználat gyerek gyerekkor

Mindezek mellett az ajánlás azt is hangsúlyozza, hogy a gyerekeknek – a képernyőhasználat helyett vagy mellett – sokkal több időt kellene a szabadban, mozgással tölteni. Emellett egyre több kutatás is felhívja a figyelmet a mozgásszegény életmód és a tanulási zavarok egyre növekvő számára (ld. Guangbo és mtsai. 2023). 

Szempontok a képernyőhasználat megszabásához

Mindez persze érthető, és nagyon jól is hangzik, ám jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan is lehetne ezeket betartani? Zárjuk el gyerekünk elől az okos eszközöket? Ezzel kockáztassuk azt, hogy nehezebben fog tudni baráti kapcsolatokat kialakítani, mert nem lesz közös témája a kortársakkal? Engedjük akár óvodás korban az eszközhasználatot, és rettegjünk attól, hogy ahogy nő egyre több és több időt akar majd képernyő előtt tölteni, és internetfüggő lesz belőle?

Természetesen ezek eltúlzott példák, és a megoldási lehetőségek spektrumán a két végpontot jelölik. A képernyőhasználat terén az arany középút megtalálása azonban korántsem egyszerű, és még csak pontos útmutatás sem készülhet rá. Hiszen nemcsak minden gyerek, hanem minden szülő és család más és más, egyedi igényekkel, keretekkel, normákkal.

Néhány szempont mérlegelése viszont segítség lehet a saját “arany középutunk” kialakítására. Először is érdemes észben tartani, hogy nem csak a mennyiség, hanem a minőség is számít, sőt, fontosabb is.

Nem mindegy, hogy a gyerekünk a napi 2 órányi képernyőhasználat során a TikTok világát fedezi fel, vagy pedig stratégiai videójátékot játszik a barátaival. Előbbi esetén szűrők nélkül áramlik be az interneten fellelhető tartalom – sokszor olyanok is, amik nagyon nem a gyerekünk életkorának valóak. Míg a videójáték fejlesztheti többek között a finommotoros mozgást, a kritikus gondolkozást, a döntéshozatalt, a feszültségtűrést. Nem mellesleg pedig a társas kapcsolatok ápolására is szolgálhat (Paul J. C. A., Teena W., 2017). A minőségi tartalmak előnyben részesítéséhez azonban szülőként tudnunk kell, pontosan mivel is tölti gyerekünk a képernyő előtti idejét. 

Itt el is érkeztünk a másik nagyon fontos szemponthoz, ami pedig a szülői érdeklődés a gyerekünk online-digitális világa felé. Akármennyire is idegennek érezzük az Instagram influencer világát, vagy a Youtube-on streamelt élő videójáték követést, gyerekünknek ezek már a mindennapjaihoz tartoznak. Kapcsolatunkat pedig szorosabbá teheti az, ha szabadon megoszthatja velünk ezeket a képernyőhasználat során felfedezett tartalmakat anélkül, hogy azon kellene aggódnia, kritizálni fogjuk őt.

képernyőhasználat mintakövetés gyerek gyerekkor szülő

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden témajavaslatra, online időtöltési ötletre hevesen bólogatni kell szülőként. De valószínűleg jobban át tudjuk beszélni egy-egy nem túl szerencsés témaválasztás kapcsán a bennünk kavargó gondolatokat a gyerekünkkel akkor, ha érdeklődően meghallgatjuk az ő véleményét is.

Harmadik szempontként pedig a modellkövetés fontosságát szeretném kiemelni. Ez nem jelent mást, minthogy gyerekünk számára – főleg óvodás, kisiskolás korig – mi jelentjük a mintát arra, ahogyan viselkedni kell. Gondoljunk bele, mennyire tudjuk megőrizni szülői hitelességünket, ha a gyerekünknek naponta csak 1 óra képernyőidőt engedünk, és veszekedve beküldjük könyvet olvasni a szobájába, míg mi folytatjuk tovább az online újságolvasást, közösségi média hírfolyamunk követését vagy éppen kedvenc sorozatunk legújabb részének nézését.

Igen, ránk is hat, minket is beszippanthat az online világ! Ezért gondoljuk végig mi – a referenciapont – online tartalmak fogyasztásán túl minek szeretnénk teret hagyni a saját életünkben. Majd törekedjünk rá, hogy legyen is hely ezeknek a mindennapjainkban! 

Hermann-Kiss Fanni
Pszichológus, komplex integratív gyermekkonzulens-jelölt

Hasznos lehet az ismerőseidnek is? Oszd meg!

Tetszett a cikk? Ezek is érdekelhetnek!

szülőtársi együttműködés
szorongás és ami mögötte van

Kapcsolódó szolgáltatásaink