Iskolakezdés a kamasz szemén keresztül

Aztán jön az iskolakezdés és az átmenet a nyárból az új iskolai évbe épp ezért egyszerre hozhat  a felszínre számtalan, a szívás címkéjű dobozban lakó érzést: izgatottságot, szorongást és akár veszteségérzetet is. De nézzük meg 1-2 történeten keresztül, hogyan élik meg ezt az időszakot a kamaszok.

Anna és az iskolakezdés: új suli, új osztály

Anna 15 éves és a nyár legnagyobb részében a barátaival töltötte az időt. Együtt jártak ki a Tisza-partra és mentek evezős táborba. Ugyan már előtte is jól ismerték egymást, a nyáron sok új kalandban volt részük, ami még inkább összekovácsolta őket. Most, hogy lassan vissza kell térnie az iskolába, Anna telis-tele van kétségekkel és szorongással. Az új tanév kezdetével ugyanis nemcsak az új tananyag és a házi feladatok várnak rá, hanem egy új osztály is, amibe valahogy be kell illeszkednie, ahol helyt kell helytállnia most, hogy gimnazista lett.

Anna barátaival sokat beszélgetett arról, mitől is tart a leginkább és  együtt agyaltak azon, hogyan tudják a legtöbbet kihozni a helyzetből. Hiszen mind most váltanak sulit: van, akik együtt, van, aki teljesen egyedül.

Anna számára nagyon fontos volt, hogy a többiek éreztették vele: nincs egyedül az érzéseivel, és alapjában véve teljesen normális, hogy úgy érez, ahogy. Rájött, hogy a barátai is aggódnak azon, mi lesz, ha nem tudnak majd kapcsolódni a többiekhez az új osztályban. Később rájött, hogy mindenki más is különböző dolgokat élt át a nyáron, de mindenki éppúgy izgul mint ő és éppúgy igyekszik majd kapcsolatokat kialakítani is.

Annát megnyugtatta, hogy (régi) barátaival megbeszélték: persze, továbbra is tartják a kapcsolatot. Megbeszélték, hogy hetente többször beszélnek telefonon és online, ami reményeik szerint segít majd nekik abban, hogy ne érezzék magukat teljesen elszakadva az eddigi életüktőll. Ez és az, hogy  nyitottan állt a többiekhez segített Annának abban, sikerüljön megtalálnia a helyét az új közösségben.

A kamaszkori váltásoknál fontos kapaszkodó lehet az is, ha az ember megőrzi korábbi szokásait, pl. sporttevékenységeket, hobbikat. Ha pedig valahogy túl nehezen megy a beilleszkedés, jól jöhet egy kamaszcsoport, ahol osztályon kívüli hasonló korúakkal tudja az ember megosztani a nehézségeit, együtt tudnak gondolkodni a konfliktusok megoldásán és így tovább.

Dávid és a sulikezdés: a társasági élet peremén?

A 17 éves Dávid egy egész másfajta problémával néz szembe. Nyáron sok időt töltött a számítógép előtt –  imádja a stratégiai játékokat -, és jókat chatelt az online barátaival. Emiatt igen keveset foglalkozott az iskolai barátaival. Most, hogy vissza kell térnie a suliba, Dávid azon aggódik, hogy kimaradt a közösségi eseményekből és ez a társaság peremére szorította őt.  Fél, hogy nem fogja megtalálni a helyét a sulis társaságban, és attól is, hogy már nem lesz elég népszerű.

Dávid számára a legfontosabb lépés az lenne, hogy beismerje saját szorongását és félelmét és tudatosítsa magában, hogy ez egy átmeneti állapot. Ha ezt nem teszi meg  – akár az online közösségében -,  megnehezíti a maga számára a dolgot. Hiszen így esetleg azt érezheti, egyedül ő “bénázta el a nyarat”, emiatt izoláltnak és ügyetlennek gondolhatja magát. Pedig nem valószínű, hogy egyes egyedül lenne ezekkel az érzésekkel.

Szerencsére Dávid pár nap után elhatározta: nem hagyja, hogy a negatív automatikus gondolatai nyerjenek és számbavette, mit tud tenni. A suli előtti hetekben megkereste a legjobb haverjait az osztályból, és mire elkezdődött a suli, sikerült felvennie a fonalat. Rájött, hogy bár azt hitte, neki semmi mesélnivalója nincs, és vele semmi izgalmas nem történt – hiszen nem tud felmutatni utazást, új hookup-ot, vagy ilyesmit -, azért mégis tudnak miről beszégetni. És számára meglepő módon, de senki sem szivatta amiatt, hogy főleg otthon töltötte a nyarat.

Megfogadta azt is, hogy a következő nyáron beütemezi a hobbijait és igenis elmegy 1-2 táborba. Legalább azokba, amikbe a sulis haverjai is mennek, mert valahogy utólag bánta, hogy úgy bezárkózott.

Az iskolakezdés nem könnyű időszak. Ahogy Anna és Dávid története is mutatja, minden kamasz másképp éli meg ezt az átmenetet, mindenkinek megvannak a maga küzdelmei és félelmei. Fontos, hogy ezekkel az érzésekkel bátran szembe nézzünk, nyitottan kommunikáljunk a barátainkkal, és ne féljünk jelezni, ha jól jönne egy kis segítség.

Az önismeret és a támogatás keresése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az új iskolaév kezdetén a legjobbat hozhassuk ki magukból. De minden kihívás egyben lehetőség is, hogy fejlődjünk, új kapcsolatokat alakítsunk ki és megtaláljuk helyünket. Legyen mindenkinek jó az iskolakezdés!

Pollák Éva

Szakmai vezető, tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta