Gyermekkori szorongás: 6 dolog, amivel segíthetsz szülőként

De mi állhat a gyermekkori szorongás hátterében?

A jelenség többek között azzal magyarázható, hogy az egyik alapvető emberi szükségletünk a biztonságra törekvés, mégis számos helyzetben kell megtapasztalnunk a kiszámíthatatlanságot, változást. Felnőttként persze már tudjuk, hogy az állandó változás az élet természetes velejárója. A felnövekvő, érlelődő gyermek fizikai és pszichológiai értelemben is egyre inkább elkülönül, differenciálódik a szüleitől, szűk családjától.

Megtanul járni, óvodába, iskolába kerül, barátokat szerez, egyre több szálon kapcsolódik a családon kívüli világhoz, és egyre több helyzetben kell egyedül helytállni és teljesítenie.

A szorongás felütheti fejét az első iskolai napokon, az orvosi vizsgálat előtt, vagy  egy- egyébként nagyon- várt ottalvós tábor, baráti találkozó előestéjén. Gyakran kapcsolódik teljesítmény helyzetekhez, például versenyhez, iskolai feleléshez, felvételihez. De sokszor olyan helyzetekhez jelenik meg, amivel kapcsolatban még nem alakult ki ismert forgatókönyv, és nem tudja a gyermek, hogy pontosan mire számíthat.

Az új helyzetek kapcsán kialakult aggodalom természetes. Szorongásról akkor beszélhetünk, ha a jövőbeli eseménnyel kapcsolatos félelemérzet túlzó, és időben elhúzódó. Ami miatt a gyerek hosszú ideig gátolt lehet, nem tudja felszabadultan élni a hétköznapokat, vagy a szokásosnál jobban visszahúzódik.

Melyek a gyermekkori szorongás tünetei?

A gyermekkori szorongás tünetei – akárcsak a felnőttek esetében – megjelenhetnek érzelmi, gondolati is viselkedéses szinten is.

Az érzelmeket a gyermek sok esetben meg is tudja fogalmazni. Például kifejezi, hogy nem szeretne iskolába menni, fél attól, hogy nem lesz kivel játszania a szünetben, vagy mit fog most csinálni, hogy a legjobb barátja hiányzik a héten.

A túlzó aggodalmak a gondolkodásra is hatnak. A gyerekek is tehetnek túlzó “mindent vagy semmi” jellegű állításokat, mint például. “úgyis minden rossz lesz, nekem soha nem sikerül semmi”.

De a tünetek testi szinten is megjelenhetnek. Gyakori a gyomorfájdalom, hányinger, fejfájás.  Problémássá válhat az alvás, étkezés. Fontos tudni, hogy a tünetek egyénenként különböző formában jelentkezhetnek, így mindig a teljes képet kell nézni. Gyakran találkozom azzal a tévhittel, hogy a külvilág felé nyitott, sokat beszélő, cserfes gyermek nem lehet szorongó. Jó tudni, hogy a testi tünetek nemcsak szorongásra utalhatnak, ezért mindenképp érdemes orvosi vizsgálatot kérni.

Mihez kapcsolódhat a gyermekkori szorongás?

A szorongás kapcsolódhat egy-egy aktuális élethelyzethez, de lehet személyiségjegy is, ami végigkíséri az egyén életét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a szorongóbb alkatú ember állandóan rettegésben él, de jellemző lehet rá, hogy nehezebben megy bele bizonyos helyzetekbe, vagy többet rágódik egy-egy nehézségen.

A gyermekkori szorongás életkorhoz is kötődik. 0-3 éves kor között ijesztőek a hirtelen zajok, mindenféle komfortérzetből való kibillenés. Később szorongást eredményez az elsődleges gondozótól való elválás, azaz szeparáció. A fejlődés természetes velejárója, hogy óvodás korban megjelenik a sötéttől, betegségektől, haláltól való félelem.

Az alsósok már racionálisabban látják a világot, de megjelenhet a társas élettel, teljesítménnyel kapcsolatos szorongás. Nehézséget jelenthet, ha életkoruknak nem megfelelő tartalommal találkoznak. 10 éves kor felett lassan elindul a kamaszkor, a fókusz ismét azon lesz, hogy “elég jó vagyok-e, befogad-e a világ, megállom-e a helyem különböző helyzetekben.”

Hogyan segíthet a szülő a gyermek szorongásán?

Szülőként fontos látni, hogy a szorongás gyakran irracionális és túlzó. Például világosan látszik, hogy a gyermekünk megfelelően felkészült a dolgozatra, mégis attól retteg, hogy megbukik, vagy ovisként attól fél, szörnyek laknak az ágy alatt. Ezekben az esetekben fontos, hogy az érzelmek felől közelítsük meg a problémát. Nézzünk meg pár kipróbálható praktikát.

1. Sport, mozgás: nagyon jól levezeti a feszültséget, érdemes beiktatni a hétköznapokba. Az aktuális helyzetekhez kötődő szorongások esetében extra testmozgás is segítségül hívható, ez különösen élvezetes tud lenni a szülőkkel közösen végezve.
2. Figyelemelterelés: Ha teljesítményhelyzet előtt mindent megtettünk már a felkészülés érdekében érdemes elterelni a gondolatokat. Nagyon jól működhet a hobbikban való elmélyülés, például alkotó, kreatív tevékenység, vagy akár a szabad játék. A legtöbb gyermek élvezettel színez például.
3. A mesék varázslatos világa: A meseterápiás irodalomban (például Boldizsár Ildikó, Kádár Annamária) számos szorongásoldó mesét találunk, ami segít mozgósítani a pszichológiai erőforrásokat és megerősíteni az ént. Segítség lehet valamilyen amulett, szerencsehozó tárgy használata is. Sok felvételizőnél lapul a táskában, vagy ül a padon egy kedvenc plüssállat, amihez kellemes érzések kötődnek. Az ágy alatti szörnyekkel kapcsolatos tudományos fejtegetés sem vezet sikerre, annál inkább bevethető egy szörnyirtó spray.
4. Mese önmagunkról: A gyerekek általában élvezik a szülőkkel kapcsolatos történeteket. Természetesen nem a “bezzeg az én időmben” jellegűeket, hanem azokat, amik megmutatják, hogy a szülők is éltek át és birkóztak meg hasonló helyzetekkel.
5. Relaxáció, légzőgyakorlatok elsajátítása: Tapasztalataim szerint változó, hogyan reagálnak a gyerekek a relaxációs gyakorlatokra, de érdemes kipróbálni egyet-egyet. Fontos, hogy rövidebb szöveggel kezdjük. Kicsiknél jó kiindulási alap lehet Lori Lite: A Vidra-öböl című mesekönyve. Nagyobbaknak, kamaszoknak és akár felnőtteknek szívből ajánlom Eline Snel: Ülj figyelmesen, mint egy béka című, hanganyagot is tartalmazó kötetét.
6. Beszélgetés: Végezetül fontos az érzelmekről való beszélgetés, és annak normalizálása, hogy minden érzelemnek helye van az életünkben. Az aggódás és a szorongás sem iktatható ki teljesen. De van lehetőségünk a nehéz érzések megszelídítésére is! Nagyobb gyerekekkel közösen átgondolhatjuk azt is, hogy egy-egy negatív érzelemnek milyen hozadéka van.

Mariháziné Dombi Annamária
Tanácsadó szakpszichológus, egyetemi tanársegéd, tréner