Fiúk érzelmi nevelése: miért fontos felismerni és kezelni a kettős mércéket?

A társadalmi elvárások és az érzelmi kifejezés a fiúk érzelmi nevelése során

A hagyományos nemi szerepek mélyen beágyazódtak társadalmunkban, és ennek részeként sajnos még ma is gyakran közvetítjük azt a fiúk felé, hogy az érzelmek kifejezése gyengeség – vagy legalábbis olyan “lányos” dolog. William Pollack, a Real Boys: Rescuing Our Sons from the Myths of Boyhood című könyvében már a 2000-es évek előtt rámutatott arra, hogy a fiúk érzelmeinek elfojtása hosszú távon súlyos következményekkel járhat. Beleértve ebbe az érzelmi elzárkózást és a kommunikációs nehézségeket is.

De vajon belegondoltunk-e valaha, hogy a fiúkra nehezedő sztereotípiák milyen jelentősen befolyásolják az érzelmi intelligenciájuk fejlődését? Pszichológiai kutatások bizonyították, hogy a férfias normákhoz való alkalmazkodás negatívan hat a mentális egészségre, és növeli a depresszió és a szorongás kockázatát.

A fiúk ugyanis folyamatos nyomás alatt állnak, hogy megfeleljenek a keménység és érzelmi távolságtartás elvárásainak. Ez a nyomás pedig gyakran vezet ahhoz, hogy a fiúk elfojtják érzéseiket.

Ez persze nem azonnal okoz gondot, de hosszú távon, amikor a fagyasztóból valamilyen oknál fogva egyszer csak több érzelemkocka felolvad, és az immár felnőtt férfi azt éli meg, hogy az érzelmei elárasztják – és minderről még beszélni sem tud!

Egyrészt, mert nem tanították meg az érzelmei megnevezésére, vagy az ezeket kísérő testi érzetek és gondolatok megfigyelésére. Másrészt pedig már olyan régóta megfelel a “kemény férfi mindent maga intéz” normának, hogy már egészen a magáévá tette és nagy eséllyel még akkor sem kérdőjelezi meg, amikor pedig már nagyon időszerű lenne.

Talán többek között ez vezet ahhoz a fiúk érzelmi nevelése során, hogy évente hatmillió férfi szenved depresszióban, és a férfiak háromszor nagyobb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint a nők.

Hogyan változtathatunk ezen és védhetjük meg a felnövekvő generációt?

Mit tehetünk, hogy ez NE maradjon így a most felnövekvő generáció számára? Muszáj volna a családokban és az iskolákban egyaránt nagyobb hangsúlyt fektetnünk az érzelmi nevelésre. Az érzelmi intelligencia fejlesztésének egyik első lépése, hogy megtanítsuk a gyerekeket az érzelmek kifejezésére.

A csecsemők ugyanis nem születnek az érzelmek megértésével vagy kifejezésének képességével – ezeket tőlünk tanulják. Valami olyan egyszerű, mint például „Látom, hogy szomorú vagy!” vagy „Ez csalódást okoz, rendben van sírni,” egész mélyen is beágyazódhat, jó alapokat teremtve a mentális egészségnek. Beszéljünk a fiainkkal is saját érzéseinkről, hiszen ezzel példát mutatunk nekik.

Az érzelmi műveltség fejlesztésének másik nagyszerű módja, ha olyan könyveket és történeteket választunk, amikben megjelennek az érzelmek és akár ezek kezeléséről is mondanak valamit a gyereknek. Olvasás után akár beszélgethetünk is arról, neki mik a tapasztalatai az adott érzésekkel kapcsolatban.

A legeslegjobb dolog, amit tehetünk a fiúk érzelmi nevelésekor pedig az, ha elkötelezzük magunkat amellett, hogy támogatjuk a gyereket – nemtől és kortól függetlenül –  az érzelmeik feldolgozásában és megküzdési készségek elsajátításában. Fontos, hogy a gyerekek ne csak megértsék az érzelmeiket, hanem azt is elsajátítsák, hogyan kezeljék őket egészséges módon!

“Az önnyugtatás és a nagy érzelmekkel való megküzdés életre szóló készség.”

Erőfeszítéseink higgyük el, nem lesznek hiábavalók! Bónusznak pedig ott van az, hogy miközben a fenti lépéseket megtesszük, mi magunk is sokat tanulunk és ügyesedünk az érzelmek tengerén való navigálásban.

Hogyan fejleszthető az érzelmi intelligencia a fiúk érzelmi nevelése során?

Tanítsuk meg a specifikus érzelemkezelési készségeket a gyerekeknek. Például, ha dührohamot kap, bátorítsuk, hogy mély lélegzeteket vegyen, és vegyük ezeket a lélegzeteket együtt. Vagy, ha még nem áll készen erre, és túlságosan feldúlt, próbáljunk nyugalmat sugározni és érvényesíteni az élményét: „Látom, hogy nagyon mérges vagy. Szeretnél játszani azzal a játékkal, de nem te következel, és ez frusztráló.”

Két kedvenc vizuális eszközünk is van a mély légzés gyakorlására. Az első a buborék-lélegzetek, ahol az orron keresztül belélegezzük, majd a szájon keresztül kifújjuk a levegőt, mintha buborékokat fújnánk – vagy mi magunk lennénk a szél, ami elfújja, amit kell. A másik pedig a léggömbfújás, ahol a gyerek úgy tesz, mintha lassan fújna fel egy léggömböt – még jobb, ha a kezével mutatja is, ahogy nő.

És persze tegyük az érzelmi intelligenciát egy folyamatos beszélgetéssé és célkitűzéssé otthon. Minden életkor új lehetőségeket kínál az érzelmekről való beszélgetésre. Ahogy a gyerekek nőnek, összetettebb kihívásokkal és nagyobb érzelmekkel kell szembenézniük. (Nem véletlen vannak más érzelmek megjelenítve a Pixar Agymanók című filmének első és második részében!)

Beszéljünk az érzésekről, miközben a gyerekek felcseperednek! Építsünk be problémamegoldást, ha konfliktus merül fel, modellezzük az empátiát, osszuk meg saját érzelmi folyamatainkat, amikor úgy megfelelő. És emlékezzünk: minden apró dolog összeadódik!

Szülőként hatalmas befolyásunk van a fiúk érzelmi nevelésében, és egy kis odafigyeléssel remek munkát végezhetünk. Ha pedig segítségre van szükség, ne habozzunk kérni!

Pollák Éva

Szakmai vezető, tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta