Az önbizalom kezdetei – Hogyan formálódik önértékelésünk gyermekkorban?

Az önbizalom alapjai – a biztonságos kötődés szerepe

A gyermek önbizalmának első pillérei a szülőkkel kialakított kötődésből erednek. Az érzelmileg megbízható és biztonságos környezet, amiben a gyermek szükségleteire érzékenyen reagálnak, erősíti az alapvető bizalmat önmaga és a világ iránt.

A baba például, amikor sírására reagálnak, azt tanulja meg, hogy számíthat a körülötte lévőkre, és ez a tapasztalat később alapul szolgál ahhoz a hithez, hogy ő maga is fontos és értékes. Vegyünk egy másik példát, mondjuk egy kisgyereket, aki először próbál meg egyedül felállni. Ha az anyukája mosolyogva bátorítja és megöleli, még ha el is bukik, akkor is az az érzés alakul ki a gyermekben, hogy próbálkozni érdemes és a kudarc nem végleges.

Az anya reakciójában megmutatkozik tehát egy másik kulcsfontosságú tényező az önértékelésben: a pozitív megerősítés. Amikor a szülők és más családtagok észreveszik és értékelik a gyermek erőfeszítéseit, azzal megerősítik a gyermekben azt az érzést, hogy képes sikereket elérni. Így egyfajta bizalom alakul ki a gyermekben a saját képességeivel szemben is, mely szintén az önbizalom alapját képezi.

Pozitív megerősítés alatt nem kell óriási dologra gondolni, egy apróbb, egyszerű dicséret is növeli az önbizalmat – például „Ügyes vagy, hogy ilyen szépen összepakoltad a játékaidat!”.

Ám fontos, hogy a dicséret hiteles legyen és az erőfeszítésekre fókuszáljon, ne pedig a veleszületett tulajdonságokra. Ha a gyerek például mindig azt hallja, hogy „Te vagy a legokosabb!”, akkor könnyen kialakulhat benne a félelem attól, hogy nem tud megfelelni a várakozásoknak, ha egyszer kudarcot vall. Viszont az olyan megjegyzések, mint pl. „Látom, sokat dolgoztál ezen a rajzon!”, arra ösztönzik, hogy értékelje saját erőfeszítéseit.

Az óvodai tapasztalatok hatása az önbizalomra

Az óvoda egy új színtér, ahol a gyerekek az otthoni környezeten kívül is próbára teszik saját képességeiket,  találkoznak kortársakkal, és megtapasztalják, milyen egy csoport részének lenni. A közös játék, az osztozkodás és a konfliktusok megoldása mind olyan helyzeteket teremt, amelyek segítik a gyermekeket abban, hogy sikerélményeket tapasztaljanak meg.

A homokozóban kastélyt építő gyerek, ha elismerést kap a többiektől, megerősítést nyer a saját alkotóképességében. Ha pedig egy óvodapedagógus bátorítja őt, amikor nehezebb feladat elé kerül – például egy új mondókát kell megtanulnia –, az segíthet abban, hogy legyőzze a kihívásokkal szembeni félelmét.

Ugyanakkor az első kortárs közösségbe kerüléskor megjelenik a társas összehasonlítás is. Ez szintén jelentős szerepet játszik az önértékelés alakulásában. Amikor a gyerekek elkezdik magukat másokhoz viszonyítani, az ebben a korban elsősorban a látható jellemzők, teljesítmény alapján történik. Például ki fut gyorsabban, kinek van szebb rajza, vagy ki kap több dicséretet – vagy éppen kinek erősebb a bátyja, a papája.

A társas összehasonlítás negatív hatásait úgy ellensúlyozhatjuk, ha minden gyermeket a saját képességei szerint ítélünk meg, és ezek alapján bátorítjuk az egyéni fejlődését. Például előfordulhat, hogy egy gyerek azt látja, a csoportban mindenki tud már egyedül öltözni, csak neki kell segítség – és ez frusztrálhatja őt. Ilyenkor azon túl, hogy jelezzük, megértjük az ő érzéseit, koncentráljunk az apróbb sikerekre és ezeket hangsúlyozzuk ki neki. Valahogy így: “Látszik, hogy sokat gyakoroltad a cipőfűző bekötést, mert már két próbálkozás után sikerül!

Az elfogadás és elismerés fontossága

Az önbizalom fejlődésében az elfogadás és az elismerés kulcsfontosságú. Amikor a gyerek érzi, hogy szeretik és olyannak értékelik őt, amilyen, akkor az önmagába vetett hite megszilárdul.

Ez nem azt jelenti, hogy minden viselkedést el kell fogadni – a szabályok és határok világos kijelölése nagyon is fontos, hiszen ez a gyermeknek biztonságot ad. De a gyerek személyiségének és erőfeszítéseinek figyelembevétele nélkülözhetetlen!

A szülők és pedagógusok szerepe tehát nemcsak az, hogy irányt mutassanak: olyan támogató légkört kell teremteniük, ahol a gyerek megtapasztalhatja önmaga értékességét, és amiben képes lehet a fejlődésre.

A korai élmények hosszú távú hatásai

Az önbizalom gyökerei, alapjai gyermekkorban alakulnak ki és meghatározó szerepet játszik ebben a biztonságos kötődés, a pozitív megerősítés és a támogató közösség. Azok a gyerekek, akik szeretetet, elfogadást és bátorítást kapnak, nagyobb eséllyel válnak magabiztos felnőttekké.

Hiszen egy olyan felnőtt, aki gyerekként mindig bátorítást kapott a kreatív próbálkozásaihoz, valószínűleg később is szívesen vág bele, mer belevágni új dolgokba. Ezzel szemben az, akinek korai próbálkozásait következetesen kritizálták, lehet, hogy felnőttként inkább kerülni fogja a kockázatvállalást.

Az önbizalom formálása hosszú folyamat, aminek során minden egyes apró sikerélmény, dicséret és megerősítés hozzátesz ahhoz, hogy értékesnek lássuk saját magunkat és higgyünk a képességeinkben.

Budavári Eszter
Pedagógiai szakpszichológus