Átalakítás miatt zárva – avagy a kamasz belső világa

Vekerdy Tamástól vettem kölcsön a címet, aki így jellemezte a serdülőkort A kamasz lehúzza a redőnyt, de belül kemény munkálatok folynak, s mire a munkálatok befejeződnek, majdnem kész a felnőtt.

Mikortól kamasz a kamasz?

Az életkori határok mára kitolódtak. Egyrészt már 8-10 éves korban kamasz viselkedés-kezdemények jelennek meg, másrészt akár 19-20 éves korig is eltartanak. A középiskolás lét maga is kitolódik az évvesztéssel vagy a nyelvi előkészítő osztályokkal.

A serdülés pedig viszonylag hamar elkezdődik, még akkor is, ha nincs mindig látszata. Sokszor a test már érett, míg pszichésen és mentálisan az érés még várat magára.

Mi a kamasz dolga?

Mi, pszichológusok szeretünk fejlődési szakaszokban gondolkodni, és abban, hogy egy-egy szakaszban milyen életfeladataink vannak. A serdülőkorban el kell távolodni a szülőktől, el kell kezdeni reálisan rájuk tekinteni. Mély barátságokat, párkapcsolat kell kialakítani. Birtokba kell venni egy változó, néha fura és idegen saját testet.

A dackorszak ismerős indulatait hozza vissza a serdülőkor, de itt már nemcsak arról van szó, hogy a gyerek megélje saját hatóerejét. Önálló identitást, saját jogon kialakított kapcsolatokat, saját életet kell majd kialakítania. Nem egyszerű folyamatnak válunk tehát részeseivé szülőként…

A kamasz pimasz, néha hantázik, már nem akar nyaralni jönni, mert addig kimarad valamiből, amiben a barátai részt vesznek és a boomer szülők nem annyira szórakoztatóak. Persze a nyaralást iszonyúan élvezi, de ezt nem mindig árulja el.

Olyan titkai vannak, amit már nem a szüleire bíz. Hangulata vetekszik a legdurvább hullámvasúton üléssel. Kipróbálja az alkoholt, akár a drogot. Külsejét néha drasztikusan megváltoztatja, idomul a baráti társaság divat- és értékrendjéhez. A telefonján közben mindenféle információ önti el. Állandóan kapcsolatban van a társaival, vagy játszik. Egyszóval egyre megközelíthetetlenebb.

Aztán felébred az igénye élményeinek megosztására, és akkor bizony kapát-kaszát dobjunk el és örvendezzünk, és ne csináljunk ebből büszkeségi kérdést! Ilyenkor nagy szüksége van a szülőre, hiszen nem elmenni akar, csak egy új viszony kialakításán dolgozik, a maga – nem mindig cizellált – eszközeivel.

A szülő pedig hol dühös, hol kétségbeesett, hol tehetetlen, hol pedig szorong a gyermekéért. Ést néha eszébe jut, hogy mekkora szerencse, hogy igy vagy úgy, de túlélte a saját serdülőkorát.

Mégis mit tehet a szülő a kamasz gyerekéért?

• Legyünk jelen úgy, hogy közben emlékezzünk saját kamaszkorunk érzelmi viharaira.
• Hallgassuk meg, és közben ne akarjuk nevelni és “bezzegazénkorombanozni”!
• A humor (nem a gúny) csodákra képes!
• Figyeljünk rá mindig fél szemmel: a kamaszkor sok, úgynevezett fejlődéssel járó normatív krízist hordoz. De ha a kamasz nagyon szorong, befordul, bezárkózik, nem keres a társaival kapcsolatot, eredményei leromlanak, bántja magát (falcol), túl gyerekes, akkor célszerű szakember segítségét kérni. Ezek a tünetek ugyanis túlmutatnak az életkorban tapasztalható problémákon.
• Forduljunk szakemberhez akkor is, amikor túl sok feszültség húzódik a szülő és a fiatal között. Egy-egy szülőkonzultáció vagy az úgynevezett 4 üléses serdülőkonzultáció segíthet a holtpontról valò elmozdulàsban.

Artai Monika
Klinikai- és mentálhigiénés gyermek és ifjúsági szakpszichológus, iskolapszichológus,
tanácsadó szakpszichológus, pszichodráma vezető, Metamorphoses meseterapeuta, TFP-terapeuta jelölt