Apa a válság kereszttüzében: miért van szüksége több támogatásra?
A szülővé válás, bármennyire is várt és örömteli esemény, az egyik legnagyobb krízis az életünkben. Hiszen fenekestül fordul fel minden, az új helyzethez való alkalmazkodás pedig hatalmas energiát igényelhet. Az anyáról sok szó esik ebben a helyzetben, de az apa mintha kevesebb figyelmet kapna – pedig neki is szüksége van a támogatásra. Dr. Koltói Lilla írása.
Anya akkor van jól, ha apa támogatja
Az első év a gyermek születése után különösen kritikus. A párok ekkor gyakran azt élik meg, hogy eltávolodnak egymástól és az addigi harmonikus kapcsolat feszültté válik. A baba akkor van jól, ha az anya is jól van. Viszont a kutatások szerint az anya mentális egészségének jelentős faktora az apa, azaz a pár támogatása.
Ehhez viszont a férfiaknak is jól kell lenniük. Ám a párterápiákon sokszor tapasztaljuk, hogy az apák eszköztelennek és tehetetlennek érzik magukat, kevés a pozitív mintájuk a csecsemőt-kisgyereket nevelő apai viselkedésre.
Mindezt pedig egy olyan társadalmi közegben élik át, ahol az apai és férfi szerepről alkotott kép és elvárások változóban vannak, és ahol nagy különbség van a generációk között az apai szerepviselkedésben. A fiatal férfiakkal szemben már több az elvárás a szülői bevonódással, a gyermekek gondozásával és a háztartási munkák végzésével kapcsolatban. Ugyanakkor még mindig él a társadalomban a régi kép a családját egyedül is eltartani képes férfiről.
Gondoljunk csak bele, hogyan reagálnak az emberek általában, ha egy férfi siet haza fürdetni – bár ez gyakran még belefér a klasszikus férfi képbe. Vagy ha lemond egy programot, mert ő főzi a vacsorát – ez már nem annyira szokványos. Pláne, ha a vacsora után ő is fog mosogatni – ami aztán végképp nem szokványos még ma sem.
Miért van nagy szükség az apák mentális egészségének védelmére?
Pszichológusként azt látjuk, hogy az elvárások ellentmondásossága és tisztázatlansága hosszú távon komolyan veszélyezteti a mentális egészséget. Hogy miért? Mert szorongást keltenek, és ezzel magányossá, elszigeteltté tehetik az apát.
Azt is látjuk, hogy míg a férfi érzelmi támogató szerepe egy kapcsolatban ma már az egyik alapelvárás, az még mindig nem annyira evidens, hogy a férfinak is szüksége van érzelmi támaszra. Különösen egy olyan, számára is nagyon megterhelő időszakban, mint a gyermek születése.
Ebben közrejátszik a klasszikus társadalmi kép a férfiakról – az igazi férfi mindig kemény és rettenthetetlen, és semmi esetre sem panaszkodik, mert mindent kibír. De az is, hogy a férfiak nehezebben kommunikálják a nehézségeiket és az érzelmeiket. Ami nem meglepő a “katonadolog” szemléletű nevelésből kiindulva. “Hát, a dolgok ahogy állnak,/ nem túl jó a katonának.” írja modern apai attitűddel Varró Dániel Katonadolog című verse zárásaként.
Az apák a mentális egészség szempontjából kevesebb figyelmet kapó rizikócsoport.
Pedig a becslések szerint a szülés utáni fél évben az apák mintegy 10%-a lesz depressziós.
Ami akár alacsonyabb arány is lehet a valóságosnál, hiszen a férfiak hajlamosak elfedni ezt a problémát szerhasználattal vagy agresszív viselkedéssel. Az apai szerep teljesítése jelentős stresszel is járhat, ami tartós fennállás esetén kiégéshez vezet. Egy friss nemzetközi felmérés szerint a válaszadó apák 44%-s a krónikus stressz miatti kimerültségről számolt be, ami a szülői feladatokkal való megbirkózás nehézségeiből fakadt.
Hogyan lehet szülőként megőrizni a mentális egészséget?
Lényeges tisztázni magunkban, mi fontos számunkra szülőként, és a ránk nehezedő irreális elvárásokat figyelmen kívül hagyni. Ez azt is jelenti, hogy meg tudjuk húzni a határokat, például a munka és a magánélet között, a mostani és származási családunk között. Párként a legjobb, amit tehetünk, hogy nyíltan és a másik szempontjait tisztelve kommunikálunk.
Ha magunkba fojtjuk a ránk nehezedő nyomásból fakadó rossz érzéseket és gondolatokat, hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy a párunkkal egy negatív spirálba kerülünk, ahol már mindkét félnek az a benyomása, hogy ő hozza a nagyobb áldozatot, a másik pedig nem érti meg, nem támogatja. Sőt, a végén már azt is megkérdőjelezik, hogy szeretik-e egymást.
A higgadt, de őszinte kommunikáció segít abban, hogy kifejezzük azt, miben vagyunk és mire van szükségünk. Ez pedig a párunknak is nagy segítség, hiszen a gondolatolvasás megterhelő, ritkán sikerre vezető, ezért kockázatos működésmód. Jó, ha van olyan szülőtárs, támogató barát vagy családtag a párunkon kívül, akivel a szülői frusztrációnkat meg tudjuk osztani és így meg tudunk könnyebbülni. Az érzelmi támogatottság jelentősen csökkenti a stresszt is.
Sokat segít az is, ha a családnak kiszámítható napirendje van, amiben mindenkinek látható és így tervezhetők is a feladatai. Persze az az optimális, ha ebben a napirendben a család és a pár közös, örömteli tevékenységei is helyet kapnak. Próbáljuk úgy beosztani a napot, hogy mindkét fél kivehesse a részét a mindennapi, családhoz-gyerekekhez kötődő és az olyan családon kívüli feladatokból is, mint a munka, barátokkal és az egyedül töltött idő.
Bár a szülői szerep 24/7 jellegű, a saját magunkra fordított idő, a szülői szerepből való rövid “kikapcsolás” is lényeges. Ez töltekezéssel – például relaxálás, sport, hobbi, barátok – töltött idő legyen, és lehetőleg ne munka, házimunka.
A legfontosabb, hogy ne szuperapák akarjunk lenni! Engedjük meg magunknak a gondolatot, hogy sebezhetőek vagyunk. Ezzel sokat tehetünk a gyerekeink felnőttkori mentális egészségéért is, mert a példánkkal azt tanítjuk nekik, hogy bár vannak ugyan nehéz helyzetek az életben, de azok leküzdhetőek, tudunk tenni ellenük.
Tanácsadó szakpszichológus, CBT terapeutajelölt, egyetemi docens