Apa a válság kereszttüzében: miért van szüksége több támogatásra?

Anya akkor van jól, ha apa támogatja

Az első év a gyermek születése után különösen kritikus. A párok ekkor gyakran azt élik meg, hogy eltávolodnak egymástól és az addigi harmonikus kapcsolat feszültté válik. A baba akkor van jól, ha az anya is jól van. Viszont a kutatások szerint az anya mentális egészségének jelentős faktora az apa, azaz a pár támogatása.

Ehhez viszont a férfiaknak is jól kell lenniük. Ám a párterápiákon sokszor tapasztaljuk, hogy az apák eszköztelennek és tehetetlennek érzik magukat, kevés a pozitív mintájuk a csecsemőt-kisgyereket nevelő apai viselkedésre.

Mindezt pedig egy olyan társadalmi közegben élik át, ahol az apai és férfi szerepről alkotott kép és elvárások változóban vannak, és ahol nagy különbség van a generációk között az apai szerepviselkedésben. A fiatal férfiakkal szemben már több az elvárás a szülői bevonódással, a gyermekek gondozásával és a háztartási munkák végzésével kapcsolatban. Ugyanakkor még mindig él a társadalomban a régi kép a családját egyedül is eltartani képes férfiről.

Gondoljunk csak bele, hogyan reagálnak az emberek általában, ha egy férfi siet haza fürdetni – bár ez gyakran még belefér a klasszikus férfi képbe. Vagy ha lemond egy programot, mert ő főzi a vacsorát – ez már nem annyira szokványos. Pláne, ha a vacsora után ő is fog mosogatni – ami aztán végképp nem szokványos még ma sem.

Miért van nagy szükség az apák mentális egészségének védelmére?

Pszichológusként azt látjuk, hogy az elvárások ellentmondásossága és tisztázatlansága hosszú távon komolyan veszélyezteti a mentális egészséget. Hogy miért? Mert szorongást keltenek, és ezzel magányossá, elszigeteltté tehetik az apát.

Azt is látjuk, hogy míg a férfi érzelmi támogató szerepe egy kapcsolatban ma már az egyik alapelvárás, az még mindig nem annyira evidens, hogy a férfinak is szüksége van érzelmi támaszra. Különösen egy olyan, számára is nagyon megterhelő időszakban, mint a gyermek születése.

Ebben közrejátszik a klasszikus társadalmi kép a férfiakról – az igazi férfi mindig kemény és rettenthetetlen, és semmi esetre sem panaszkodik, mert mindent kibír. De az is, hogy a férfiak nehezebben kommunikálják a nehézségeiket és az érzelmeiket. Ami nem meglepő a “katonadolog” szemléletű nevelésből kiindulva. “Hát, a dolgok ahogy állnak,/ nem túl jó a katonának.” írja modern apai attitűddel Varró Dániel Katonadolog című verse zárásaként.

Az apák a mentális egészség szempontjából kevesebb figyelmet kapó rizikócsoport.

Pedig a becslések szerint a szülés utáni fél évben az apák mintegy 10%-a lesz depressziós.

Ami akár alacsonyabb arány is lehet a valóságosnál, hiszen a férfiak hajlamosak elfedni ezt a problémát szerhasználattal vagy agresszív viselkedéssel. Az apai szerep teljesítése jelentős stresszel is járhat, ami tartós fennállás esetén kiégéshez vezet. Egy friss nemzetközi felmérés szerint a válaszadó apák 44%-s a krónikus stressz miatti kimerültségről számolt be, ami a szülői feladatokkal való megbirkózás nehézségeiből fakadt.

Hogyan lehet szülőként megőrizni a mentális egészséget?

Lényeges tisztázni magunkban, mi fontos számunkra szülőként, és a ránk nehezedő irreális elvárásokat figyelmen kívül hagyni. Ez azt is jelenti, hogy meg tudjuk húzni a határokat, például a munka és a magánélet között, a mostani és származási családunk között. Párként a legjobb, amit tehetünk, hogy nyíltan és a másik szempontjait tisztelve kommunikálunk.

Ha magunkba fojtjuk a ránk nehezedő nyomásból fakadó rossz érzéseket és gondolatokat, hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy a párunkkal egy negatív spirálba kerülünk, ahol már mindkét félnek az a benyomása, hogy ő hozza a nagyobb áldozatot, a másik pedig nem érti meg, nem támogatja. Sőt, a végén már azt is megkérdőjelezik, hogy szeretik-e egymást.

A higgadt, de őszinte kommunikáció segít abban, hogy kifejezzük azt, miben vagyunk és mire van szükségünk. Ez pedig a párunknak is nagy segítség, hiszen a gondolatolvasás megterhelő, ritkán sikerre vezető, ezért kockázatos működésmód. Jó, ha van olyan szülőtárs, támogató barát vagy családtag a párunkon kívül, akivel a szülői frusztrációnkat meg tudjuk osztani és így meg tudunk könnyebbülni. Az érzelmi támogatottság jelentősen csökkenti a stresszt is.

Sokat segít az is, ha a családnak kiszámítható napirendje van, amiben mindenkinek látható és így tervezhetők is a feladatai. Persze az az optimális, ha ebben a napirendben a család és a pár közös, örömteli tevékenységei is helyet kapnak. Próbáljuk úgy beosztani a napot, hogy mindkét fél kivehesse a részét a mindennapi, családhoz-gyerekekhez kötődő és az olyan családon kívüli feladatokból is, mint a munka, barátokkal és az egyedül töltött idő.

Bár a szülői szerep 24/7 jellegű, a saját magunkra fordított idő, a szülői szerepből való rövid “kikapcsolás” is lényeges. Ez töltekezéssel – például relaxálás, sport, hobbi, barátok – töltött idő legyen, és lehetőleg ne munka, házimunka.

A legfontosabb, hogy ne szuperapák akarjunk lenni! Engedjük meg magunknak a gondolatot, hogy sebezhetőek vagyunk. Ezzel sokat tehetünk a gyerekeink felnőttkori mentális egészségéért is, mert a példánkkal azt tanítjuk nekik, hogy bár vannak ugyan nehéz helyzetek az életben, de azok leküzdhetőek, tudunk tenni ellenük.

Dr. Koltói Lilla

Tanácsadó szakpszichológus, CBT terapeutajelölt, egyetemi docens