Amikor a gyerek nem akar iskolába menni

Az a bizonyos iskolaundor…

Annak hátterében, hogy a gyerek nem akar iskolába menni, legalább annyi ok állhat, mint amennyi formában és mértékben jelentkezhet. Azt gondolom, bizonyos időszakonként minden gyereknek “iskolaundora” lesz: kevésbé motivált a tanulásra, hangoztatja, mennyire nincs kedve az iskolába menni, úgy érzi, nem képes már több feladat megoldására. Ez alapvetően teljesen természetes is, hiszen mi, felnőttek is bizony szoktuk azt érezni, hogy elég volt a munkából, pihenésre van szükségünk!

Normális esetben aztán egy kis szünet, feltöltődés után újult erővel tudjuk belevetni magunkat a ránk váró feladatokba. Ám annál a gyereknél, akiknél valamilyen komolyabb probléma okozza az, hogy nem akar iskolába menni, hogy az iskolával szembeni ellenállást érez, nem ilyen egyszerű a megoldás.

Ha gyermekünknél azt tapasztaljuk, hogy az ellenállás folytonos levertséggel, motiváció hiánnyal, önbizalom problémával, szorongással, testi tünetekkel – pl. hányás, hasmenés -, esetleg extrém viselkedéssel jár együtt – pl. agresszióval vagy azzal, hogy nem hajlandó kilépni a házból sem -, akkor mindenképpen komolyan foglalkoznunk kell a helyzettel!

Az ellenállás lehetséges okai

Az egyik leggyakoribb tényező amögött, hogy a gyerek nem akar iskolába menni, magával az iskolával kapcsolatos szorongás. Ez számos forrásból eredhet, mint például a teljesítménykényszer, vagy a számonkéréstől, nyilvános szerepléstől való félelem. A szorongás gyakran összefügg az önbizalomhiánnyal, amikor a gyerek úgy érzi, nem képes megfelelni saját és mások elvárásainak. Ügyetlennek, butának tartja magát, korábbi kudarcélményeit felnagyítja, miközben sikerélményeire alig emlékszik.

Sajnos egyre több esetben a kortárs bántalmazás áll annak hátterében, ha egy gyerek nem akar iskolába menni. A folyamatos zaklatás, megfélemlítés vagy kirekesztés érzése rendkívüli érzelmi stresszt okozhat, így a gyerek számára az iskola egyenlővé válik a fájdalommal és a félelemmel. Gyakori az is, hogy a gyermek beilleszkedési nehézséggel küzd, úgy érzi, senkihez sem tud kapcsolódni, ezért nem szívesen megy ebbe a közösségbe.

Az ok azonban egyes esetekben az iskolán kívül keresendő. A családon belüli konfliktusok, válás, vagy akár egy szeretett személy elvesztése is kiválthatja az iskola elutasítását. A családi biztonság és támogatás hiánya fokozhatja a gyermek szorongását, valamint a megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás jelentősen igénybe veszi a gyermek megküzdési erőforrásait – az iskolával kapcsolatos problémák megoldására pedig emiatt kevesebb marad.

Emellett a gyermekek ilyenkor erősen empatizálnak a szülővel, így az is előfordulhat, hogy a gyermek őt szeretné támogatni, nem akarja magára hagyni, még arra az időre sem, amíg iskolában van. Komolyabb esetekben pedig akár gyermekkori depresszió is állhat amögött, ha a gyerek nem akar iskolába járni.

Az ok tehát nagyon egyéni lehet, de a segítségnyújtáshoz mindenképpen annak feltárásával érdemes kezdeni. Ebben pedig egy pszichológus nagy segítség lehet.

Mi lehet a megoldás, ha a gyerek nem akar iskolába menni?

Sokszor a szülők is csak akkor keresnek pszichológusi segítséget, amikor már előre haladott a probléma. Pedig a megelőzés és az, hogy időben lépjünk, kulcsfontosságú!

Szülőként érdemes hangsúlyt helyezni az érzelmi biztonság megteremtésére – vagyis, hogy ítélkezésmentesen, értő figyelemmel forduljunk a gyermek felé, éreztessük vele, hogy bátran elmondhatja nekünk érzéseit. A gyermek számára fontos a szülő támogatása – ám ez nem azt jelenti, hogy mindent meg kell oldanunk helyette. Ha a szülő így tesz – például mindig kimenti a helyzetből, igazolja a hiányzást -, azzal hátráltatja a gyerek megküzdési képességeinek kialakulását, gyakorlását. Így nem csoda, ha a gyereknek egyre kevésbé lesz motivációja iskolába menni, vagy egyre jobban szorong a kihívásoktól, hiszen eszköztelennek érzi magát ezekkel szemben. Ugyanakkor szülőként érdemes elkerülni a gyerekkel való játszmázást és azt is, hogy hagyja magát manipulálni.

Ehelyett inkább erősítsük a gyermek önbizalmát, adjunk mintát és hatékony módszereket a megküzdésre. Keressük meg, mik azok az erőforrások, amikre nehéz helyzetekben támaszkodhat.

A szorongás leküzdésére számos jó gyakorlat létezik –  légzéstechnikák, mindfulness, stb. -, tanuljuk meg ezeket és bátorítsuk a gyereket is a használatukra.

Akár egy akciótervet is kidolgozhatunk az iskolai napokra! Például lehet egy indulás előtti rituálénk, amikor felkészülünk a napra és megerősítő mondatokat gyakorlunk közösen. Vagy átbeszélhetjük, egy-egy nehéz helyzetet hogyan küzdhet le, kihez fordulhat az iskolában segítségért, hogyan tud a szülővel kapcsolatba lépni, ha az ad neki biztonságot, stb.

A helyzetről beszéljünk a pedagógussal, osztályfőnökkel is, hogy kialakítassunk egyfajta együttműködést, hiszen a gyereknek az iskolában az ő személye jelentheti a biztos pontot.

Ha kortárs bántalmazás vagy beilleszkedési elakadás áll a nehézség hátterében, akkor nemcsak ajánlott, de mindenképpen szükséges az osztályfőnök, pedagógus bevonása, mivel ez az egész közösséget érintő probléma, aminek megoldását nem várhatjuk el a gyerektől!

Ha az osztályfőnök, vagy az iskola erre nem reagál és a helyzet tovább romlik, meg kell fontolni az osztály- vagy intézményváltás lehetőségét is!

Ha pedig úgy érzed, elakadtál a gyerek segítésében, a probléma és a tünetek pedig súlyosabbá válnak, mindenképpen keress fel egy pszichológust! A szakember segíthet a háttérben álló okok feltárásában és a gyermek megküzdésének, önbizalmának erősítésében is.

Budavári Eszter

Pedagógiai szakpszichológus