A jó tanár nemcsak tárgyi tudást ad – az életre készít fel!
Hamarosan kezdődik az iskolára való készülődés, ami mindig kihívásokkal teli: a gyerekek izgulnak, vonakodnak, nehezen állnak vissza a laza nyári napokból a katonásabb rendet követő szorgos hétköznapokba. Mi szülők pedig ide kapunk, oda kapunk, tanszereket veszünk, izgulunk azon milyen személyi változások érintik a gyermekeinket, végiggondoljuk miben kell majd a gyerekek alá nyúlni és egy kis lendületet adni nekik. És reménykedünk benne, hogy gyermekünk osztályában olyan tanár áll majd a tábla elé, aki pozitív értelemben határozza majd meg az életét. Pollák Éva írása.
Mert ebben az időszakban érdemes emlékezünk arra, hogy az iskola nem csupán a tananyag elsajátításáról szól, hanem számos egyéb értéket és készséget is közvetít. Vagy hogy egy jó tanár személye milyen fantasztikusan meghatározó lehet.
A kiváló tanárok megváltoztathatják életünket. Kutatások szerint a jó tanárok valójában az életre készítenek fel minket: ösztönöznek bennünket a kritikai gondolkodásra, a reflexióra és a különböző diszciplínák közötti tanulásra is.
Életem során volt szerencsém néhány kiváló tanárhoz. Igazából már egy bekezdéssel feljebb megálltam, hogy behunyjam a szemem és visszaidézzem, milyen finom volt az iskolapadban ülni és Marika néni hangját hallgatni. Talán 8 éves lehettem, és ő a Mazsola és Tádét olvasta valahányszor azt érezte, elfáradtunk az írás-olvasás tanulása közben.
Azok a tanárok, akik kiemelkednek, elkötelezettek, képzelőerővel bírnak, motiváltak és motiválóak, és készek legyőzni a kihívásokat, hogy pozitív változást hozzanak a fiatalok életébe.
A gondolataim ismét elkalandoznak, még mindig Marika nénihez, de most már 10 éves vagyok, és mint sok más kisgyerek izgulok azon, hogy mennyire megy jól a tanulás. Teljesítményszorongás szomatizációs tünetekkel – mondja a bennem lakó pszichológus. Nagyon fáj a fejem és Marika néni két kézzel masszírozza a fejbőröm, miközben matek órát tart. Ugyanebben az évben ő magyarázza el végtelen természetességgel és megnyugtatóan, mi történt Szandival, aki óra közben olyan furcsán rosszul lett (epilepsziás roham), és mi a teendőnk hasonló esetben – például Szandi támogatása abban, hogy biztonságban érezze magát. És hogy ehhez ugye nem az kell, hogy sajnáljuk, vagy beszéljünk róla, hanem hogy szeressük és beszélgessünk vele.
A tanároktól elvárják, hogy tanítsanak, de a nagyszerű tanárok nemcsak bőséges tudással és tapasztalattal rendelkeznek, hanem hajlandók tanulni is tanítványaiktól. Ők azok, akik hangsúlyt fektetnek a gyerekekkel való kapcsolódásra, a közösség megteremtésére. Így aztán előfordulhat, hogy a tárgyi tudás átadásán túl valójában a szellemi növekedésünk és személyes fejlődésünk katalizátoraivá is válnak.
Erről eszembe jut Zsuzsa néni, akinél még az is szeretett törit tanulni, aki előtte sosem szerette ezt a tárgyat. Zsuzsa néni ugyanis legalább egy héten egyszer felkiáltott az óra utolsó öt percében, hogy “Fejeket a padra! Ideje, hogy rögzítsük ezt a sok mindent!” és vezetett relaxációt tartott. Valami olyasmit, mint amivel pár éve Bálint Piroska Varázskert című könyvében találkoztam. Mi pedig mind pihentünk, valami varázslatos réten – én legalábbis – és észre sem vettük, hogy Zsuzsa néni nem csak a történelmi tudás alapjait, de a relaxálás, a befelé figyelés alapjait is lefektette miközben elültette bennünk azt a gondolatot, hogy a jó tanulás része a pihenés, sőt, az alvás is!
A korai években, amikor még csak számolni és olvasni tanulunk, egészen a komplex tantárgyak és a kritikai gondolkodás fejlettebb szakaszáig, a tanárok minden lépésünknél velünk vannak.
Még kiskamasz, kamaszkorunkban – sőt az egyetemen is! – is találkozunk és kapcsolódunk olyan tanárokkal, akik fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy biztosítsák, megértsük a fogalmakat és elsajátítsuk azokat a készségeket, amelyek szükségesek a folyamatosan változó világban való boldoguláshoz. Miközben persze empátiára, tiszteletre és az integritás fontosságára tanítanak minket – épp akkor, amikor erre a legnagyobb szükségünk van.
Szavaikkal és tetteikkel példa képekké válnak. Mint az a tesitanár, aki a legsetesutább tanulókat biztatta mindig, hogy segítsenek tesi után összepakolni. Pakolás közben ugyanis lehetősége volt a kíváncsi fülektől messzebb elmondani: látja, hogy mi megy nehezebben, de azt is, szerinte mire képesek. Hogy legközelebb, ha szeretnének, beérhetnek negyed órával előbb, és megnézzük hogy megy “az árgus szemektől távol”, persze, csak “én úgyis itt leszek” jeligével. Milyen sokan tanultunk meg tériszonyunkat legyőzve kötelet mászni, csak azért, mert ő azt mondta képesek leszünk rá!
Gyakran azokra a pillanatokra emlékezünk a legtovább, amelyek a tankönyveken kívül esnek. A legjobb tanárok ugyanis arra inspirálnak minket, hogy nagyot álmodjunk, keményen dolgozzunk és kitartsunk a kihívásokkal szemben. Bátorítanak minket, hogy felfedezzük szenvedélyeinket és kövessük céljainkat, emlékeztetve arra, hogy nincs olyan álom, ami túl nagy lenne ahhoz, hogy elérjük.
Szóval, ha izgulni látjuk a gyerekeket, vagy mi éljük meg nehezen az újabb iskolakezdést idézzük fel kik voltak azok, akiktől valami emlékezeteset tanultunk. Beszélgessünk erről is a gyerekekkel! Merjünk csupa jó dolgot álmodni a következő tanévre, odafigyelő, lelkes tanárokkal jó kapcsolódásokkal, örömteli élményekkel. Hogy mindez könnyebben menjen, abban most ősszel mi is szeretnénk segítséget nyújtani könnyen elérhető online szülőcsoportunk formájában. A tanárok támogatása érdekében pedig két 30órás akkreditált képzésünk mellé további 5 rövidebb, online képzés elérhetővé tételén dolgozunk.
Addig is, emlékezzünk, és készülődjünk!
Szakmai vezető, tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta