A harag nyomában – indulatkezelésről közérthetően

A düh gyakran akkor jelenik meg, amikor úgy érezzük, hogy valami igazságtalan vagy sértő dolog történt velünk. Ez lehet akár egy valós vagy vélt személyes sérelem, csalódás, esetleg frusztráció.

A harag és düh testi tünetei

Ilyenkor érzékelhetjük, ahogy a pulzusunk gyorsul, a szívünk erősebben dobog, felforrósodik a homlokunk, izzadni kezdünk. Izmaink feszültek lesznek, van, akinek megfeszül az állkapcsa, nyaka, van, aki karjaiban, lábaiban érzi a feszültséget. Megint más csak azt észleli, hogy muszáj elmennie futni, úszni, edzeni.

A harag nehéz érzése persze nemcsak a testünkre hat, hanem gondolatainkra is, melyek ilyenkor csak úgy cikáznak, kavarognak a fejünkben. A düh sokszor hatalmas energiával tölt el minket, és előfordulhat, hogy nem vagyunk képesek kordában tartani.

Gyermekkorban ez egyenesen normális és általános. A gyerekeket néha úgy elönti a harag vagy más, nehéz érzés, hogy egészen egyszerűen nem képesek azt magukban tartani és kiönt belőlük, akár csak a medréből kilépő folyó.

Amikor haraggal, indulatosan reagálunk másokra vagy a környezetünkre, akkor persze az árvízhez hasonlóan körülöttünk, kapcsolatainkban is kárt okozhat a túlcsorduló indulat.

Hogyan reagáljunk gyermekünk haragjára? Hogyan tanítsuk meg magunkat és gyerekeinket az indulatkezelésre?

Először is, fontos felismernünk és elfogadnunk saját nehéz érzéseinket, köztük a düh, harag érzését is. Ne próbáljuk elfojtani vagy elnyomni azt, mert ez csak fokozhatja a belső feszültséget. Inkább próbáljunk meg időt szánni arra, hogy megértően és türelmesen együtt legyünk vele. A gyerekek elsősorban tőlünk, felnőttektől – szülőktől – lesik el az érzelemszabályozás, köztük a düh, harag szabályozásának hogyanját és mikéntjét.

Az érzelemszabályozás számos agyi terület bevonásával történik. Az egyik legfontosabb ezek közül az agykéregben található prefrontális kéreg, ami óriási szerepet játszik az érzelmek feldolgozásában, az érzelmi válaszok gátlásában és szabályozásában, valamint a döntéshozatalban.

A prefrontális kéreg fejlődése lassú és hosszú folyamat, ami egészen a húszas éveink közepéig tart! A prefrontális kéreg éretlensége miatt a gyermekek és a serdülők gyakran nehezebben szabályozzák az érzelmeiket, a viselkedésüket és döntéseiket. Az érzelmek és az impulzusok erőteljesebb hatással lehetnek rájuk, mivel az agyi gátlás és a szabályozó folyamatok még nem teljesen fejlettek.

Segítsünk hát dühös vagy indulatos gyerekünknek, hogy megértse és kifejezze az érzéseit! Fontos, hogy meghallgassuk, amit mond, és elismerjük az érzéseit. Segíthetünk, hogy szavakba öntse az érzéseit, például azzal, hogy megkérdezzük tőle, mit érez. Előfordulhat, hogy az érzelem megnevezésénél rögtön el is akadunk. Ilyenkor érdemes rávenni a gyereket a fókuszváltásra. Például valahogy így: „Húha, látom, ez nagyon nehéz, talán nem is tudod megnevezni, mit érzel. Ez előfordul, nézzük csak… azt meg tudod mondani, a testedben hol érzed legerősebben ezt a nehéz érzést?”

Ha ez is nehézségbe ütközik, kérhetjük, hogy mutassa meg egy mozdulattal, gesztussal, mit is érez. Majd ezt másolva folytathatjuk a beszélgetést: „Dobbantottál és sóhajtottál így (mutatom), jól láttam, hogy akkor így érzed magad? (ismétlem a mutatást)?” vagy „így” (mutatom apró módosítással)?”

Innen már könnyebb tovább kanyarodni a beszélgetésben és azt megvizsgálni, vajon hogyan tudnánk segíteni neki? Vagy hogyan tudna segíteni ő saját magának? Egyáltalán, mi szokott ilyenkor segíteni?