Így barátkozunk mi! – A Barátság világnapja margójára

Az első baráti viszonyok

Talán az óvodás barátságok az elsők, amikről emlékeink vannak. Nekem például a zöld mászóka, vagy a pillanat, amikor a hintában Julcsi és én is felálltunk és úgy hajtottuk.

Ebben a korban még bárkivel, bárhol és bármikor összebarátkozunk, hiszen a játék univerzális nyelvén keresztül kapcsolódunk egymáshoz. Így nem baj, ha a nyaraláson a másik gyerek valami számunkra egészen idegen hangzású nyelvet használ, amiből egy szót sem értünk. Kézzel-lábbal, kacagással akkor is megértjük egymást!

Barátság az iskolában

Kisiskoláskorban aztán új korszakba lépünk. Már izgulunk, esetleg szorongunk, hogy a nekünk szimpatikus gyerek vajon akar-e a barátunk lenni? És mi van, ha nincs legjobb barátunk? Mi történik, ha inkább csoportban szeretünk játszani?

Az is feszítő kérdés lehet, hogyan hat a barátkozások alakulására, ha fiúként pont nem szeretnénk focizni, mert a könyvek jobban érdekelnek? És mi van, ha Viki és Mimi, akikkel össze voltunk nőve, egyszer csak összezárnak, és mi kívül rekedünk? Megvéd-e a barátunk, ha az udvaron a többiek piszkálnak? Mit szólnak az osztályban, ha lány létemre a rettegett bűnös fiúval haverkodom – aki mellesleg szent esküt tett, hogy mindentől megvéd, amíg a bátyám külföldön van? És akiről mindenki azt hiszi, hogy egy bully, egy bántalmazó, csak én nem?

Mennyi érzékeny helyzet és nehéz kérdés! Mennyi módja a barátságok definiálásának, meghatározásának, próbára tételének!

Nem is barátságok, szövetségek!

Aztán épp mire újra megszoktuk volna, hogy kialakulhatnak barátságok az ellenkező nem tagjai között, egyszer csak beindulnak a hormonok és mindent összekavarnak. Majd ebben az összekutyult állapotban belépünk a középiskola kapuján, ahol megint új és kicsit talán más barátságok alakulnak.

Hirtelen különösen fontossá válik a népszerűség, a kinézet, a hobbi, a zenei ízlés. Klikkek alakulhatnak ki, és a körön kívül-körön belül levés talán sosem olyan fontos, mint ekkor. Ezek a barátkozások – és ha a kamaszkorba átlépést túlélte néhány kisgyermekkori barátságunk, akkor azok is – már elkísérnek a mérföldkövek világába. A barátnő, akinek elmeséltük az első csókot, a haver, aki addig biztatott, amíg meg nem mertük szólítani a lányt, aki ezer éve tetszett, a házibulik, az első határfeszegetések, az első haveros-barátnős nyaralások kora ez.

És máris elérünk az egyetemi évekhez, a fiatal felnőtt korhoz. Hirtelen szélesre tárjuk a világ kapuit, már a jövőt tervezzük együtt. Könyvtárazás, egyetemi bulik, kávézós reggelik, vizsgaidőszaki maratoni együtt-tanulások, vagy épp elmagányosodások. Utazós, bulizós, vagy dolgozós nyarak, az első munkatapasztalatok, kollégium, Erasmus. Mennyi élmény, mennyi sok össze- és szétkapcsolódás.

Életre szóló és elillanó barátságok

Vannak barátságaink, amik egy életen át elkísérnek. Ilyen barátom Gabi, aki a szomszédban lakott és együtt játszottunk a babaházzal. Gabi, aki eltűnt, amikor elköltöztünk, majd újra felbukkant a gimiben. Gabi, akivel a kapcsolat egyetem alatt kicsit szétesett, de akivel végig kísértük egymást a házasságkötéseink felé, majd a gyerekvállaláshoz vezető úton. Akivel az anyaság első kritikus éveiben bármikor elérhettük egymást, ha épp elbizonytalanodtunk, elfáradtunk, vagy csak egy jó szóra vágytunk.

Vannak barátságok, amik egy-egy életszakaszra vannak hitelesítve. A legjobb barátunk az Erasmus alatt, az egyetemista pasink, csajunk baráti köre, ami egy időre kicsit a miénk is volt. Csak hát elmaradtak a szakítással.

Vannak barátságok, amelyek egy-egy szerepünk mentén szegődnek mellénk. Ilyen a homokozó partján meglelt anya-barátnő, vagy a gyerekzsúron, meccseken kialakult apa-haverság.

Vannak időszakok, amik próbára teszik a barátságokat. Költözések, őrült ellepett-a-munka időszakok, lombikozás, a gyerekek érkezése gyors egymásutánban, és így tovább.

És vannak barátságaink, amik hamar véget érnek, mert néha az élet törékenysége közbeszól.

Mégis barátságainkban mindig megmerítkezünk, megpihenünk. Antoine de Saint-Exupéry, A kis hercegben így fogalmaz:

„A barát egyetlen ember, aki megérthet téged anélkül, hogy magyaráznod kéne magad neki.”

Milyen gyönyörűen fejezi ki a barátság lényegét! A barátok olyan emberek, akik – az aktuális itt-és-mostban – megértik és elfogadják egymást.

Ünnepeljük hát a régi, az új, a felszínes, a mély, az átmeneti, az állandó, a komoly, a vicces, a felszabadult barátságainkat! Emlékezzünk: a barátság a lelkünk növénye, amit ha jól ápolunk, hosszan virágzik.

Pollák Éva
Szakmai vezető, tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta