Nyaralás kamasszal – adj nagyobb önállóságot és több szabadságot!

Na, a rádió megint ezt az ősrégi slágert játssza: “Jajj, úgy élvezem én a strandot…” Igen, ilyen vidáman, lelkesedősen kezdődik, aztán a későbbiekben kiderül, hogy egy fittyfenét. Hiszen ennek a dalbeli gyereknek a szülei is összevesztek már a készülődés során.

Vajon milyen lehet a „nyaralás kamasszal” a kamaszgyereknek? Milyen lehet a szülőkkel nyaralni?

A fentiekhez hasonló élményeket él át a 14 éves Júlia. Hiába a sok finom strandkaja, a hangulat máris borússá vált a napsütötte tóparton. Unottan hallgatja, hogy szülei azon vitatkoznak, ki miatt maradt otthon a naptej. Pedig valójában nem is a naptejjel kapcsolatos pillanatnyi feszültség az igazi probléma.

Bár jövőre már gimnáziumba megy, úgy beszélték meg, idén még csapnak egy közös nyaralást. Jövőre az új iskolában állítólag rengeteg táborból lehet választani. Van teljesen nomád is, kéthetes. Ha hinni lehet a pletykáknak, oda még telefont sem lehet vinni. Ez nem jó hír, de legalább a szülők nem küldözgetnek folyamatosan aggódó üzeneteket.

Serdülőként már nem könnyű a szülőkkel nyaralni, szabadidőt tölteni. Pár éve még minden olyan egyszerűen ment. Közös fagyizás, úszás, esti társasjátékok. Most meg minden kicsit szürkébb, és a barátok is hiányoznak.

“Szülőként fontos tudatosítani, hogy ez egy átmeneti korszak. Olyan, mint a lakásfelújítás. Sok az érzelem, izgalom, és váratlan pillanat. Türelmesnek kell lenni és optimistának. Ez az időszak jó alkalom arra, hogy szülői szerepünkben és emberként is sokat tanuljunk önmagunkról, és sokat segít, ha tudatosítjuk magunkban, mit is él át a kamaszgyerekünk.”

A kamaszkor egy nagyon intenzív, időnként viharos időszak. Rengeteg testi, lelki változással jár együtt. A fejlődéslélektan úgy fogalmaz, hogy a pszichológiai cél a saját identitás kialakítása és a szülőktől való leválás érzelmi szempontból. Szülő és serdülő között folyamatos egyeztetés zajlik a határok, szabályok kialakításával kapcsolatban. Ezek az egyeztetések a nyár folyamán, az iskola hiánya miatt még inkább a fókuszba kerülnek – és ez még inkább így van, ha a családi nyaralás kamasszal együtt valósul meg.

Kell a gyereknek a korlát, de a nyaraláson kezeld rugalmasan!

A különböző pszichológiai irányzatok teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a biztonságos növekedéshez, éréshez, és magához a kiegyensúlyozott élethez, emberi kapcsolatokhoz is szükség van korlátokra. De ezeket a határokat ne kőbe vésett szabályként, hanem rugalmasan kezeljük. Nem leszünk attól következetlen szülők, ha a nyaralás alatt késő estig fent lehet maradni egy nyáresti séta miatt. Az ilyen “kilengések”, közös kalandok inkább segítenek emlékezetessé tenni az együtt töltött időt, és megerősítik a családtagok közötti érzelmi kötelékeket.

És ha már a szülőkkel való közös programoknál tartunk: természetes, hogy a kamasz nagyobb önállóságot, több kortársakkal való – és szülő nélküli – szabadidőt szeretne. A szülőt ez a törekvés viszont sok bizonytalansággal és szorongással töltheti el. Egyrészt emlékezhet saját viharos kamaszkorára, meggondolatlan döntéseire, másrészt természetesen tisztában van a valós veszélyekkel is. Az ebből fakadó feszültség sok vitát eredményezhet a szülő és kamasz között.

Az aggódásból fakadó kontrollt a serdülő értelmezheti a szülő felől érkező bizalmatlanságnak is. Emiatt fontos, hogy egy-egy kérdéses helyzetet – például el lehet-e menni moziba barátokkal önállóan – alaposan és közösen átbeszéljünk. Sokat segíthet az érzések kölcsönös megosztása. Ahogy az is, ha kamasz gyermekünk is érti, szülőként melyek azok a pontok a tervezett programban, amik számunkra aggasztóak. Gondolkodjunk közösen a lehetséges kompromisszumokon! Hiszen érthető, hogy az említett mozis program már nem olyan izgalmas a szülőkkel. De mi lenne, ha mondjuk egy nagyobb testvér kísérné el a filmre?

A közös családi nyaraláson – és itt most kifejezetten a nyaralás kamasszal esetre gondolunk – érdemes olyan programokat keresni, ahol kortársak is felbukkannak. Így a kamasz gyereknek lehetősége lesz új kortárs kapcsolatot teremteni, a szülőknek pedig arra, hogy biztonságos keretek között szabadjára engedjék a serdülőt, hogy különböző helyzetekben kipróbálhassa magát.

Ha pedig úgy érezzük, nehéz a kamasz gyermekkel, jusson eszünkbe: ő is hasonló nehézséget él meg velünk kapcsolatban!

Mariháziné Dombi Annamária
Tanácsadó szakpszichológus, egyetemi tanársegéd, tréner