Párterápia: 7 tévhit és azok cáfolata
A párterápia olyan téma, amelyet számtalan tévhit vesz körül. Ezek aztán elrettenthetik a párokat attól, hogy segítséget kérjenek és így kapcsolati kihívásaikkal egyedül kell szembenézniük. Itt az ideje, hogy legnépszerűbb párterápiás tévhiteket megcáfoljuk és rávilágítsunk, mit is nyerhetünk a szakember bevonásával. Pollák Éva írása.
Tévhit 1: Ha a párommal párterapeutához járunk, az azt jelenti, hogy a válás elkerülhetetlen!
Valójában közel sem ezt jelenti! Sokkal inkább azt, hogy készen álltok és hajlandóak vagytok dolgozni a kapcsolatotok javításán. Azt is jelzi, ha segítséget kértek egy nehezebb időszakban, hogy fontos számotokra a másik, és épp ezért nem szeretnétek, hogyha az átmeneti nehézségek krónikussá válnának.
Sőt, előfodulhat az is, hogy egy, a kapcsolatuk elején járó pár keres fel párterpeutát azzal a céllal, hogy szilárd kapcsolati alapokat rakjon le, elmélyítse, még biztonságosabbá és bensőségesebbé tegye a kapcsolatot. Ez különösen jól jöhet mozaik családok esetén!
Ha valami mentén azt veszitek észre, hogy vitáitok veszekedéssé fajulnak, már szinte kiszámítható, ki mire mit fog reagálni, mondani, akkor biztos, hogy egy fajta negatív spirálba kerültetek. Ha pedig hosszasan halogatjátok, netán kizárjátok annak lehetőségét, hogy segítséget kérjetek, az tényleg vezethet a váláshoz.
Tévhit 2: A terapeuta valakinek az oldalára fog állni
Épp ellenkezőleg! A terapeuta a pár egészével – azaz mindkét tagjával – lép szövetségre! Egy jó párterapeuta semleges marad, de előfordulhat, hogy olyasmit tükröz, ami nehéz, vagy hogy úgy érzi a közös munka érdekében az egyik félnek több figyelmet kell szentelni egy-egy ülés során, mint a másiknak. De minden alkalom után mindkettőtöknek úgy kell éreznetek, hogy meghallották és megértették a saját nézőpontjaitokat és érzéseiteket, és a munka a kapcsolat javítása, a közösen meghatározott célok mentén történt.
Tévhit 3: Maga a párterápia vezet a váláshoz
A terápia önmagában nem vezet a váláshoz. A sikeres terápia során olyan dolgokat láthat a pár magáról és a kapcsolatról, amiket nem mindig szeretne. Például a negatív spirált indító mintákat, mérgező konfliktuskezelést, rosszul működő határokat és irreális elvárásokat.
Párként felfedezhetik a múlt és a jelen érzelmi és bizalmi sérüléseit – mindez azonban a gyógyulás és a remény lehetőségével jár. Előfordulhat, hogy egy krízisben lévő párral a terapeuta elsődleges célként annak eldöntését tűzi ki, hogy a pár elválik vagy együtt marad. Sokszor akkor is gyógyító hatásúak a párterápiás találkozások, ha a pár tagjai végül arra jutnak, valamiért mégsem folytatják tovább a kapcsolatukat. Ezek ugyanis jól megdolgozott, közös, békés – akár együtt megkönnyezett – döntések, még ha oly fájdalmasak is.
Tévhit 4: A párterápia örökké tart és túl drága
Valójában a válás drágább és több negatív következménnyel jár, mint a párterápia – vagy amit el előre el tudunk képzelni. Igenis, megéri anyagi, időbeli és lelki áldozatot hozni legfontosabb kapcsolataink megmentése vagy harmonikusabbá tétele érdekében. Ahogy Andrew Carnegie mondta:
„Amit érdemes az életben elérni, azért érdemes dolgozni.”
Ami pedig az örökkévalóságot illeti, a párterapeuta többféle módon dolgozhat a konkrét helyzeteddel. Attól függően, hogy mennyire vagy aktív, mennyire van szükség beavatkozásra, milyen mély a válság, a párterápia különböző formákat ölthet idő, időtartam és energia szempontjából.
Tévhit 5: A terápia garantálja, hogy minden rendbe jön
Párterápiára járni nem mindig jelenti azt, hogy a kapcsolatod a házastársaddal tökéletesen harmonikussá és rózsaszínné válik. Sok pár csak akkor kezdi el a terápiát, amikor a dolgok már hosszabb ideje megromlottak a kapcsolatukban, vagy már ég a ház oldala – krízisben vannak, egyikük komolyan fontolgatja a kapcsolat befejezését. Ilyen esetben sokan azt hiszik, a terápia egyfajta csodaszer lehet a házasságuk megmentésére.
Sok esetben tényleg így van: a párterápia számtalan párnak segített már mély és kihívást jelentő problémáikat megoldani. De ez nem 100%-os garancia! A kapcsolatoknak olyan sokféle aspektusa van, hogy időnként lehetetlen megmenteni.
Tévhit 6: A párterápia csak a szerelmes pároknak szól, nem azoknak, akik elválnak
Ha egy kapcsolat a végéhez közelít, az önmagában nem jelenti azt, hogy nem lehetne hasznos egy párterápiás üléssorozat. Amikor egy házasság vagy kapcsolat véget ér, az mindkét fél számára fájdalmas. Sőt, sok nehéz érzést generálhat, a helyzet átmeneti bizonytalanságáról nem is beszélve. Egy terapeuta segíthet a párnak abban, hogy azokra a dolgokra összpontosítson, amik az elválás időszakában és azt követően a legfontosabbak. Segít abban is, hogy a pár tagjai az indulatok eszkalálása, egymás bántása nélkül zárják le a közös fejezetet – majd nyissanak újat, amikor készen állnak erre. Ennek akkor van különösen nagy jelentősége, ha a pár tagjai szülőként továbbra is egymás életének részesei maradnak!
Tévhit 7: A párterapeuta majd megjavítja a páromat!
A párterápia nem arra szolgál, hogy a házastársat kritizáló, bíráló, megváltoztató hely legyen, ahová az elégedetlen házastárs beviheti a párját, hogy a szakember “megjavítsa” őt. A párterapeuták minden ülés során arra törekednek, hogy ne hibáztassák vagy ítéljék el a pár tagjait, ne álljanak egyik vagy másik oldalra – azaz semlegesek és mégis szövetségesek maradjanak. Az ő feladatuk mindkét fél segítése abban, hogy rálátást nyerjenek a másik nézőpontjára, legmélyebb érzelmeire(!) és megértsék, hogyan kerülhetnek újra közelebb egymáshoz.
A párterapeuta tehát NEM kommunikációs szakember! Így a terápia célja sosem lehet csupán az, hogy a terapeuta megtanítsa jobban kommunikálni egymással a feleket abban a reményben, hogy ezzel a konfliktusok feloldódnak és minden fantasztikus lesz. Különböző esetekben különböző terápiás irányzatok – strukturális, érzelem fókuszú, stb. – szerinti jelenlétre és beavatkozásokra lehet szükség.
A párterápia örömteli tapasztalat lehet. Attól függően, milyen állapotban kezdi el a terápiát a pár, a terápia biztosítékká válhat, hogy jól csinálják, reményt és gyógyulást hozhat a kapcsolatba, lehetőséget adhat az újjáépítésre, vagy épp a békés elengedésre.
Ideje hát megváltoztatni (szkeptikus) hozzáállásunkat a párterápiával kapcsolatban, és véget vetni a szégyenérzetnek! Igenis óriási bátorság, sebezhetőségünk felvállalása szükséges ahhoz, hogy nyitottak legyünk, meghallgassuk és idővel meghalljuk a másikat, és újra közeledni tudjunk egymáshoz.
Szakmai vezető, tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta