Friss család, új ünnepi tradíciók: a családalapítás és a hagyományok harca

Egy talán ismerős karácsony története

Timi és Marci friss családként boldogan készültek első közös karácsonyukra. 24-ét egyéves babájukkal hármasban, kis lakásuk meghittségében tervezték tölteni. Már kitalálták, mit főznek közösen az ünnepi vacsorára, kigondolták, hogy amíg a baba alszik, ők együtt díszítik a fát, vacsora után összebújva filmet néznek…

A meghitt ünnepből azonban rémálom lett.  Sem Timi, sem Marci szülei nem tudták elképzelni a szentestét gyerekük, és főleg az unokájuk nélkül. És mindent bevetettek, hogy jobb belátásra bírják őket.

“Nekünk nem is igazi az ünnep, ha nem együtt gyújtjuk a gyertyát!” “”Mindig is te díszítetted a fát, most kis fogja?” “Miért olyan nagy gond, ha veletek szeretnénk ünnepelni, mi már nem is számítunk?” 

Ilyen és még sok ehhez hasonló mondat hangzott el mindkét nagyszülői oldal részéről. Timi és Marci végül bűntudattól gyötrődve megtört a nyomás alatt. Így 24-én kétszer díszítettek fát, kétszer ettek végig egy teljes karácsonyi menüt.

A baba meglepően jól viselte az események ilyen alakulását. Timi már kevésbé. Mikor késő este hazaértek, és elaltatták a picit, Timi sírva rogyott le a kanapéra, szomorúan nézte a kis fájukat alatta az ajándékokkal. 

A számára legfontosabb pillanatokra nem maradt sem idő, sem energia. Marcival ekkor fogadták meg, hogy a következő évben máshogy ünneplik a karácsonyt. 

Az új családdal = saját ünnepi tradíciók?

Amikor családalapításról gondolkodunk, elsősorban a friss, új család élete kerül a fókuszba. A berendezkedés, a gyermekvállalás, a közös élet. Boldog időszak, tele reménnyel, tervekkel. De gyakran konfliktusokkal terhelt is ez az életszakasz.

Egy új rendszer, új család kialakulása a már meglévők átrendeződésével jár együtt. Nemcsak a fiatal párnak kell társként összecsiszolódni, saját életmódot és szokásokat kialakítani. Bizony a szüleiknek is alkalmazkodni kell az új helyzethez. 

Az új család alakulása szükségszerűen azt is jelenti, hogy a fiatal addigi családja úgynevezett “származási család” lesz. Azaz a felnőtt gyerek végleg leválik a szüleiről és érzelmileg mással köteleződik el.

Ez gyakran jár együtt lojalitás konfliktussal, különösen, ha a szülők akadályozzák a leválást és/vagy az új házastárs és a szülők között nem harmonikus a viszony.

A lojalitás konfliktus legtöbbször a háttérben lappang, de egy-egy konkrét helyzet előhozhatja, láthatóvá teszi. Erre jó példa a karácsony.

Az eredeti, származási családoknak már megvan a maguk kialakult szokásrendszere, forgatókönyve az ünnepre. Ez a folytonosság mellett a kiszámíthatóság biztonság érzetét is adja. 

Sajátos helyzet, hogy a friss családnak pedig éppen az a feladata, hogy a saját forgatókönyvét megírja. Amit gyakran a származási család ellenében tud megtenni.

Ezért bizonyos nehéz érzelmek – harag, bűntudat, sértődöttség – megjelenése jellemezheti ezt az átmeneti időszakot minden szereplő részéről.

Legyen a karácsony örömteli mindenkinek!

Mi a megoldás, hogyan legyen a karácsony mindenki számára örömteli ilyen helyzetben? Egyrészt segíthet, ha őszintén és higgadtan tudunk egymással beszélni érzéseinkről, igényeinkről, elképzeléseinkről. Ha tudjuk egymás felé kommunikálni, hogy csak az ünneplés kerete változik meg, de a tartalma, a köztünk lévő szeretet nem.

Másrészt az is könnyebbség lehet, ha az ünnepi szokások változtatására nem úgy tekintünk, mint amit már nem lehet – soha – visszavonni, módosítani. 

Timi és Marci végül sikeresen megoldotta a szenteste és az ünnepi tradíciók problémáját. Következő évben ők látták vendégül szüleiket gyertyagyújtásra, akik besegítettek a karácsonyi menübe. Így a fiatalok sem szakadtak meg a készülődésben. A következő napot pedig otthon, nyugiban és csak hármasban töltötték.

Dr. Koltói Lilla

Tanácsadó szakpszichológus, CBT terapeutajelölt, gyászcsoportvezető, egyetemi adjunktus