Apák a gyermeknevelésben: hogyan élhetnék meg valóban a szülőséget az édesapák?
A szülők családban betöltött szerepe az utóbbi évtizedek során sokat formálódott. Az anyák egyre több feladatban vállalnak részt – például család mellett teljes állásban dolgoznak. Ezzel szemben az apák csak kevés esetben veszik ki részüket teljesen a gyermeknevelésből. De miért szorulnak ki és hogyan lehetne bevonni az apákat a gyereknevelésbe? Budavári Eszter írásából kiderül.
Társadalom és közvélemény a szülői szerepekről
A várandósságtól kezdve a szülőség kérdésében a társadalom és a közvélemény még mindig főként az anyákra koncentrál. Sőt, sokszor az anyáknak is természetes, hogy mindent egymaguk csinálnak. Ez azonban egyrészt rettentően kimerítő, másrészt pedig káros hatással van az apa családban betöltött helyzetére. Hiszen az apák szerepe már a kezdeti időkben is nagyon fontos: először az anya támogatásában, később pedig a gyermek kötődése szempontjából is.
Magára hagyott apák
Az apáknak idő kell, hogy az apaszerepet megszokják. Hiszen a várandósság során számukra a gyermek sokáig csak gondolati szinten létezik, nincsenek vele közvetlen testi kapcsolatban. Sok apa attól tart, hogy “nem ért” a gyermekéhez, esetleg rosszul fog csinálni valamit. Ezért inkább meg sem próbál jobban részt venni a nevelésben vagy a gyermek körüli teendőkben. Mindeközben az apák sokszor teljesen magukra vannak hagyva ezekkel a nehéz érzésekkel.
A kezdeti időkben a gyermekkel járó anyagi felelősség sokszor kizárólagosan az apára hárul, hiszen ő jár el dolgozni, míg az édesanya az újszülött babát gondozza. Az apák gyermeknevelésben való részvétele pedig sokszor meg is ragad ezen a szinten, hiszen úgy érezhetik: az ő feladatuk kimerül az anyagi biztonság megteremtésében. Pedig ez egyáltalán nincs így.
Miért fontos a gyereknek az apával töltött idő?
Bizonyos kutatások arra a megállapításra jutottak, hogy az apa más jellegű kapcsolatot alakít ki a gyermekkel, mint az anya, mivel ő képviseli inkább a szabályokat. Az apa viselkedése mintát ad a gyermeknek, így pedig fontos szerepet játszik a személyiségfejlődésében is. A családként töltött idő során pedig az anya-apa egymással való kapcsolata szintén mintát ad a gyereknek a jövőbeli párkapcsolataihoz.
Hogyan lehet aktívan bevonni az apákat a gyermeknevelésbe?
A fenti kérdést illetően jó példát mutathatnak az északi országok, mint például Norvégia, Dánia, vagy Svédország. Bár sokáig itt is azt vallotta a társadalom, hogy az apák alkalmatlanok a gyereknevelésre, és ez elsősorban az anyák feladata, a 60-as évektől ez a nézet sokat változott és mára már teljesen eltűnt.
A családokban az erőviszonyok átalakultak, a szülők a gyereknevelés tekintetében is egyenlőbbek lettek. Ehhez erősen hozzájárult az a menet közben kialakult általános gyakorlat, hogy az apák több hónapos “szülési” szabadságot igényelhetnek. Sőt, a szülők akár úgy is dönthetnek, hogy a gyermekkel az apa marad otthon a kicsi első évében.
Ez pedig kutatásokkal igazoltan is számos pozitív hatással van nemcsak a gyermekre, de magukra az apákra is. A felmérések szerint azoknak a férfiaknak, akik hosszabb apasági szabadságot vesznek ki – minden skandináv ország 40 hetet vagy annál többet is enged; a leghosszabb apasági szabadság Svédországban 69 hét -, jobb a kapcsolatuk partnerükkel és a gyerekeikkel is. Ráadásul ezek az apák összességében elégedettebbek is az életükkel.
A skandináv apukák gyermeknevelési attitűdjei is eltérőek a tradicionálistól. Ők ugyanis szeretnek aktívan részt venni gyermekük életében és kevésbé támaszkodnak az anyára a gyereknevelésben. Emellett többet informálódnak ebben a témában a gyermekgondozási szakkönyvekből és az orvosoktól.
Az apák nagyobb szerepvállalását pedig az is támogatja, hogy a skandináv országokban a megkérdezett szülők csaknem 94%-a úgy gondolja: az apa felelőssége, hogy erőteljesebben részt vegyen a gyermek érzelmi nevelésében és a körülötte lévő teendőkben is.
Hogyan lehetnének valóban apák az apák?
Az apák bevonásában a gyereknevelésbe tehát nagy szerepe van a társadalomnak is. Fontos lenne, hogy a munkahelyek támogassák az apasági szabadságot, ahogy az is, hogy az anyukák és a környezet bátorítsa is őket. Hiszen a gyermekneveléshez szükséges készségek jó része tanulható!
Fontos, hogy az apukák tudják és tisztában legyenek azzal, személyes jelenlétük mennyire fontos a gyermek életében. A közös élmények, az apai minta segíti a gyermeket a különböző élethelyzetekben.
Az apasággal kapcsolatos nehéz érzések, a felelősség kezeléséhez és felvállalásához, a férfi szerepek megfelelő egyensúlyban tartásához vezető út azonban néha rögös. Ezért jó tudni, hogy a szülőkonzultációk során nemcsak az anyák, hanem az apák is segítséget kaphatnak a pszichológus szakemberektől.
Ha pedig valakinek olyan apai mintákkal van tele a batyuja, amiket inkább lecserélne, érdemes lehet részt vennie egyéni konzultációs folyamatban. Az apai önismeret elmélyítésére több eszköz kerül elő a pszichológussal való beszélgetés során, mint egyedül, vagy az ebben a témában sokszor szintén kevesebb támponttal rendelkező férfibarátok körében