Kulturális sokszínűség az ünnepek alatt – ünnepeljük a különbözőséget!
Az ünnepek minden kultúrában a szeretet, az összetartozás és az értékek átadásának fontosságát szimbolizálják. Legyen szó karácsonyról, Hanukáról vagy épp a Diwaliról, lehetőséget adnak arra, hogy megálljunk a mindennapi rohanásban. Ma már ezek az időszakok nemcsak a saját kultúránk hagyományairól, hanem a mások iránti elfogadásról és nyitottságról is szólnak. Hogyan tehetjük az ünnepeinket még gazdagabbá a kulturális sokszínűség megélésével? Pollák Éva írása.
Értékek a kulturális sokszínűség mögött
Manapság egyre többen élnek multikulturális környezetben – családokban, közösségekben, munkahelyeken. Egy ilyen közösségben az ünnepi asztal körül is többféle tradíció találkozhat. Egy japán barátunk fried chicken menüvel ünnepel, egy indiai ismerősünk gyertyákat gyújt a Diwali alkalmából, miközben német adventi koszorú díszíti az asztalt. Ez a találkozás egyszerre lehet izgalmas és kihívás is. Hiszen meg kell tanulnunk, hogyan ünnepeljük együtt a sokféleséget úgy, hogy mindenki hagyományait tiszteletben tartjuk.
Az ünnepi időszak lehetőség arra, hogy hidakat építsünk egymás között. A különbségek akadályok is lehetnek – de tekinthetünk rájuk olyan értékként is, amik gazdagabbá teszik a mi ünnepünket is. Egy közös asztal körül új ízeket, szokásokat fedezhetünk fel és még tanulhatunk is egymástól, elfogadóbbá válhatunk.
Emlékszem az első karácsonyunkra, amikor a bejgli először került az olasz család asztalára. A rokonok azóta is lelkesen várják, olykor készítik is saját, mogyorós verziójukban. A gyerekeink számára természetes, hogy az ünnepek a Mikulás érkezésével kezdődnek december 6-án és a Befana látogatásával érnek véget vízkeresztkor. Ami igazán fontos, hogy látják: egyik szokás sem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak más.
Évekkel ezelőtt, amikor a saját multikulturális ünnepi menetrendünk még kialakulóban volt, különösen jól esett, amikor valaki egyszerűen megkérdezte tőlem: ”Mi a kedvenc részed az ünnepi időszakban?”
Ez a kíváncsi, nyitott kérdés segített elgondolkodni azon, mit is tartok igazán fontosnak a saját ünnepi hagyományaimból, és mit szeretnék továbbörökíteni a közös családi mixbe. Nem azt éreztem, hogy meg kell felelnem, más elvárásaihoz kellene igazodnom. Azt éreztem, hogy valódi érdeklődéssel fordulnak felém! Ez az apró gesztus segített elfogadni és megérteni a másik kultúrából érkező szokásokat – hiszen ezek is gazdagították az immár közös ünnepeinket.
Empátia: az ünnepek legszebb ajándéka
Amikor a gyerekek megkérdezik a nagyszülőket, hogy milyen volt a karácsony az ő gyerekkorukban, akkor a családi hagyományok mélysége mellett azt is megtanulják, hogy minden kultúrának saját története van, amit érdemes továbbadni. Ezek a személyes történetek segítenek megérteni, hogy a tradíciók túlmutatnak a szokásokon: egy-egy kultúra lelkét is képezik.
Az ünnepi időszak remek lehetőséget ad arra, hogy gyakoroljuk az elfogadást, és megéljük a tiszteletet mások kultúrája iránt. Akár egészen apró, de annál jelentőségteljesebb módokon. Például az első közös olasz karácsonyunkon rájöttem, hogy itt a halételek sokkal nagyobb szerepet kapnak, mint nálunk. Bár számomra akkor még furcsa volt, hogy a rántott zöldségeket és tengeri herkentyűket készítünk karácsony este, majd csak ezután mosunk hajat és öltözünk fel az ünnephez illően, ez a szokás mára a karácsony részévé vált. Mint ahogy a szüleim is elfogadták, hogy a tradicionális magyar menüsor jelentősen módosul azokban az években, amikor itthon töltjük az ünnepeket – például kerül bele tiramisu is, természetesen. Ezek is a kulturális sokszínűség varázslatának apró, de annál meghatározóbb megnyilvánulásai.
A pszichológia egyik alapvetése, hogy az elfogadás nem egyenlő az azonosulással.
“Mások kultúrájának tisztelete nem azt jelenti, hogy feladjuk a saját értékeinket, hanem azt, hogy képesek vagyunk befogadni a másságot anélkül, hogy fenyegetésként élnénk meg.”
Ez az attitűd különösen fontos a gyerekek számára, akik az ünnepi időszakban első kézből tanulhatják meg, hogy a különbözőség nem akadály, hanem lehetőség.
Az ünnepek lényege a közösség, az összetartozás és az, hogy mindenki úgy érezhesse: a saját hagyományai is helyet kapnak. A családon belüli kulturális sokszínűség megfér egymás mellett a karácsonyfán is díszek formájában. Lehet, hogy a különféle családi kultúrákból örökölt díszek kicsit eklektikus képet alkotnak, de az, hogy a fa ékességei kapcsán megannyi emléket és történetet oszthatunk meg egymással, az teszi igazán teljessé és egyedivé a közös ünneplést.
Próbáljunk ki az ünnepek alatt valami újat: kérdezzük meg szeretteinket, barátainkat a saját tradícióikról, és teremtsünk közösen egy olyan ünnepi asztalt, ami a sokszínűséget ünnepli.
Pollák Éva
Szakmai vezető, tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta